Ha nem úgy ébredek reggel, hogy el van zsibbadva az egyik lábam, akkor semmi baj nem lett volna. De reggelre zsibbadt az egyik lábam. Felkelek, majd látom, kék a kezem. Mondom magamban, hogy hijnye, de szép, rövid élet volt az enyém, biztos közel a vég, kék a kezem, kék a bőröm, lehet, hogy már meg is haltam. Kimegyek, Bazsi is ébren már, nem szólok semmit arról, hogy mindjárt meghalok. Nem tesz megjegyzést arra, hogy kékes árnyalatú a bőröm... Biztos a fények miatt nem veszi észre. Na, akkor ezzel nem hozakodom elő. Ma még nem. Kicsit emésztgetem a dolgot, még elmegyek orvoshoz stb. Aztán Apu értem jött, mentük hozzá ebédelni. Kezemben egy zsepit szorongatok, mikor kidobnám, látom, hogy kék. És akkor esett le, hogy Bazsi új ágyneműje kék, és megfogta a testemet. Huh, hálisten, ez meleg helyzet volt.
Tegnap kurva jó államvizsgacipőt vettem, aztán mentem Bazsikához, életre szólót beszélgettünk, igazi kurva jót, aztán reggel fel, jött értem Fáter, volt ebíd nála, aztán most meg húzok minnyár tornázni gyorsba.
2008.02.23. 15:16 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr486357561
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
