I love Budapest

Borzasztó álmom volt! Hu de rég volt ilyen rossz! Az volt benne, hogy Bazsinál voltunk, Öcsém, Madrito meg Bazsi meg még valaki, de nem jut az eszembe, hogy ki, de teljesen irreleváns volt a jelenléte. Iszogattunk, meg szőlőt ettünk (??), amit Erik és Jakab nevű régi gimis oztálytársaimtól kapott Bazsi (a a valóságban nem is ismeri őket), Madrito arról mesélt, hogy valami kedves fiúcska udvarol neki, és egészen jó volt a hangulat. Mígnem kiderült, hogy Bazsi lakása egy olyan házban van, ami kb egy kolesz, és mindig van valami buli lent. És most volt éppen az éves gyilok-maffia buli (??), ami arról szól kb, hogy mindenki eszméletlenre issza magát, de nem úgy, ahogy általában az emberek szokták, hogy berúgnak, dölöngélnek, aztán bealszanak, és reggel nem emlékeznek, hanem ezerszer és elképzelhetetlenebbül brutálisabban. Úgy, hogy reggel úgy kel fel, hogy fekszik a földön, mint az állatok, összehányva és fosva, összeverve és kirabolva, ráadásul egymás hegyén, hátán, vérben ázva. Bazsi mondta, hogy lenéz. És valamiért elvitte a táskámat is. Közben mi Madritoval fent maradtunk a lakásban, és jöttek Erikék, hoztak újabb szőlőt, mielőtt elindultak volna az éves erdélyi utazásukra (???). Kicsit dumáltunk, de ők már éppen azon a szinten voltak, hogy majdnem eszméletlen részegek. Aztán ők elmentek, még integettünk nekik az ablakból, aztán Madrito elment fürdeni, szóval egyedül maradtam kb. Aztán bevillant, hogy én most lemegyek Bazsiért, és elkezdtem nagyon aggódni érte. Nagy nyüzsi volt, és kurvára féltem, mert ezen a bulin mindig direkt brutális biztonságiőröket foglalkoztatnak (??), akik halálra rúgnak, ha megtalálnak. Lemegyek, egy ilyen véres, és kapaszkodó nélküli, függőleges, műanyag lapon kellett lemásznom, lent pedig vicsorogtak rám a biztonságiak, hogy ők most engem péppé vernek. De hálistennek, nőket nem ütöttek meg, kicsit meg is nyugodtam. Itt már kurvára féltem, hogy hogy fogom megtalálni Bazsit. Elmegyek a biztonságiőrök mellett, megállítanak, és látom, hogy előjön egy női őr, és egy pálcával csak jelzésszerűen (??) megsuhint, de nem is fáj, és a partifotós így örökít meg rólunk egy képet. Megyek tovább, nagyon félek, borzasztó dolgok vannak, mindenhol emberek fekszenek és hánynak, mindenütt sár és mocsok, ordít valami förtelmes zene, sötét van, alig látok, és nagyon félek, hogy milyen állapotban fogom megtalálni Bazsit. Aztán ahogy Bazsit keresem, meglátom az öcsémet, aki éppen valahogy elrontja a szájában a műfogsorát (???), mert műfogsora van, mivel egy régebbi ilyen buliban szarrá verték, és éppen azt mutogatja nekem, hogy hogy jött le a porcelán, és közben ilyen fogatlan lett, jaj borzasztó volt így látni! Egyre jobban félek, hogy hol lehet Bazsi. Aztán szépen lassan összemosódik a tesómmal, és már érzem, hogy a tesómat keresem, aki a Bazsi. Megyek tovább egyedül, kiabálom a nevét, de semmi. Majd egyszercsak az aulában látom, hogy gyakorlatilag, mint a hullák, úgy fekszenek egymáson az emberek, mindenki vérbefagyva, mindnhol hányás és elhaló hörgések. Kiabálom Bazsi nevét. Egyszercsak megmozdul. Úgy látom, hogy épségben van! Feláll, azt mondta aludt csak, és kikecmereg egy kb félholtra vert test alól. Kérdezem, hogy megvannak-e a cuccaim, amiket lehozott, és kis keresgélés után megtaláljuk, tele van sárral a táskám. Elég sötét van, de úgy látom Bazsi egészben van. Aztán egyszercsak kitisztul a kép, és egy fogászati műtőben vagyok, és éppen a két elsőfogam helyére várom a porcelán fogakat, és egyre világosabbá válik a számomra, hogy nem is Bazsi és nem is az öcsém az, akit szétvetrek, hanem engem! És várom az új fogakat, iszonyatos érzések kavarognak bennem, nem tudom, hogyan történt a dolog, Anyu fölém hajol, mondja, hogy mindjárt jönnek a új fogaim, közben sajog mindenem, és tudom, hogy nagyon nagyon rossz a helyzet. Öcsém nézi a csonkokat a számban, és véletlenül elszólja magát, hogy ferdék, elkezdek sírni, végig pereg előttem az életem, nem tudom mi történt, hogy kerültem ide, mért törtek ki a fogaim, mért vagyok koszos, mért fáj minden porcikám. Aztán hozzák a fogakat, berakják, és tényleg ferdék és szétállnak! Kiborulok, hogy csinálják meg! Közben látom, hogy körülöttem mindenki lehányva, szétverve, véresen, és rájövök, hogy mi mind a buli sérültjei vagyunk, akik berúgtunk, és valahogy eszméletlen állapotban találtak minket, és a biztonságiőrök kíméletlenül szétrugdostak minket a földön, de úgy, hogy az arcunkat is rúgták, meg ahol csak értek, és én éppen akkor tértem magamhoz, miután már kihoztak a koliból a földről, és idehoztak, ebbe a rémes fogorvosi rendelőbe. Ahogy telik az idő, egyre jobban fáj mindenem, de főleg a fogaim. Érzem, hogy az arcom fele hiányzik, nagyon fáj, elkezdek sírni, kétségbeesetten nézek tesómra és Anyura, össze vagyok zavarodva! Aztán a ferde fogaimmal felülök, és kezembe nyomnak egy jelentést, amit én írtam, mielőtt a fogműtét előtt elaltattak volna, de egyáltalán nem emlékszem rá. És ahogy olvasom, feltörnek bennem képek, és akkor már valahogy Bazsi és tesóm vagyok egyszerre, és mintha az ő emlékeik térnének vissza belém. Kb ez volt a jelentésben és kb ilyen stílusban:

A földön fekszem. Körülöttem fiatalok, eszméletlenek, úgy fekszenek egymáson, mint az állatok.

Mindenütt vér és hányás csípős szaga.

A ruhám össze van hányva, érzem, hogy sajog az arcom, minden testrészem fáj. Az arcom annyira fáj, hogy tudom, ez örökre meg fog látszani majd.

A kollégium, olyan mint egy bűnbarlang, mindenütt fekvő emberek, a biztonságiőrök az eszméletlen fiatalok arcát rugdossák kíméletlenül. Az egész olyan, mint valami stadionban, meccs után a világ legdurvább és legbrutálisabb közönségével.

Aztán elkezdek sírni, hogy minden odaveszett, műfogakkal kell élnem, és egyszerre sírok az öcsémért és Bazsiért is, mert valahogy eléggé egybe mosódtunk álmomban. Egyszercsak érzem, hogy alulról is kirúgták két fogamat, de azok így szét vannak morzsolódva a számban, és elkezdek öklendezni, mert valahogy az egyik fog lecsúszott a torkomon, közben minden ruhám szakadt és véres és le van hányva, fáj mindenem, alig tudok mozogni. Elmegyek a korházi csaphoz, hogy öblögessek, de elkezdek fulladozni, mert a szétmorzsolódott fogam darabjai megakadtak a torkomon. És ekkor keltem fel.