I love Budapest

Hát ilyet még nem basztál! A gépem annyira lassú, hogy a Nagyi gépe - ami kétszer ilyen lassú - még az is gyorsabb baszki. Nem kellett volna ennyi pornót és kábítószerrel kapcsolatos honlapot töltögetnem. De a lényeg nem is ez, hanem hogy, tudod, volt nekem egy real love-om, aki a Ricsi volt, még 2004-ben, és akivel minden zsírkirály volt, és elképesztő magasságig felszökellő boldogság volt, míg egy szép napon ki nem költözött a halál faszára, Brüsszelbe. Aztán pár hónapig jó szánalmasan sms-ben és msn-n szerelmeskedtünk és úgy bőgtünk egymás után, mintha kötelező lett volna, de aztán ez kimúlott a dolog, beláttuk, hogy ugyan már, na, hát ez nem megy így. Aztán 2005-ben találkoztunk legközelebb, pont az évfordulónkon, de én Páfrival jártam, és akkor nem volt semmi, tisztességes asszony vagyok. Aztán még egy évvel később is összefutottunk, és úgy csináltunk, mint akik járnak, de nem ment ez már többé. Aztán továbbra se beszéltünk, meg semmi kontakt, de tényleg semmi. Erre most írt msn-n, hogy hazaköltözik végleg, és hogy mondjam már meg az otthoni számom, mert felhívna. És lőn. Hihetetlen baszki. De nem érdekel egyáltalán, annyi maradt meg bennem, hogy legalább tudom, hogy milyen is, amikor két embert az isten is egymásnak teremtett (ha csak ideig óráig is), és milyen az, amikor annyira szerelmes vagy, hogy beledöglesz, és ilyen hülyeségeket csinálsz, hogy felmondjátok egymás telefonjára, hogy "szeretlek", hogy utána két bőgés között egymástól 1500 kibaszott kilóméterre szívszakadásig azt hallgassátok. Na, mindegy, csak milyen érdekes nem?

De a másik lényeg meg az, hogy megjött a másik bírálat is a szakdogára, és lám lám, az esernyő rajta volt a számlán! Az ára ötven korona, és nem nyithatom ki soha (Heltai - imádom), az is ötös lett. A két kérdésből az egyik elég geci, de majd megbírkózom vele. Az álamvizsgára, egyelőre ott tartok, hogy már két tételt elolvastam, najó, talán 3at is. De 46 van faszom!!! Holnap meg Balcsiiiiiii, tyű bázmeg, ez az utolsó, hogy mi, így együtt, az évfolyam abban a nyaralóban, ahol már annyiszor a 4 év alatt! Csodálatos lesz! Biztos nagyon keveset fogunk röhögni, mint eddig mindig. Meg inni. Meg táncolni. Meg átbeszélgetni az életünket. (egyébként te Vörös! nem tudom feltűnt-e vagy egyáltalán olvasod-e a blogot, de ha igen, akkor láthatod, hogy mennyire sokszor írom, hogy "átbeszélgetjük az életünket". És képzeld, ez Tőled ered! Mikor Tomival, a szakáccsal járni kezdtél, akkor ezzel kezdted, mikor mesélni kezdtél róla, hogy reggelig együtt voltunk, és "átbeszélgettük az életünket", és ez bennem annyira megmaradt! Én valahogy azt értem ez alatt, hogy behoztátok a lemaradást, és feltöltöttétek az elméteket egymás emlékeivel, hogy aztán egyszerre mehessetek tovább. Jó, mi?)