I love Budapest

Ez most egy nagy lesz.

Kurvára félek a csalódástól. Félek, hogy vége lesz a dolgoknak, félek, hogy meghalnak a szeretteim, félek, hogy elszúrom ez egyetlen lehetőségeket, félek, hogy soha se találok olyat, akit imádnék, félek, hogy feleslegesen török szíveket, félek, hogy goromba leszek, félek, hogy bunkó vagyok... Félek. Például azért nem szeretnék soha háziállatot, mert előbb meghal, mint én, és minden bizonnyal abba én beledöglöm. Érted ezt? Félek, hogy jobban szeretek majd egyszer, mint engem. Valahogy nem bízom az emberekben. Annyit csalódtam, jó, nem vertek meg, de eltörték a szívemet, elhagytak, maghaltak, és meg fognak halni. Kurva Misi, basszameg! Ez nekem annyira járt volna! Annyira megérdemeltem volna, hogy jó legyen! Picsába! Nem őt siratom, magamat siratom! Annyi minden van a fejemben. De az biztos, egész kibaszott nap itthon ülnék és magamat sajnálnám. Tudom, hogy az nem visz sokkal előrébb, de legalább átgondolom az életem. Mért van az, hogy mindig mindenhol én vagyok a kibaszott legjobb fej? És mégis, baszki, mégis! Ahogy egyre inkább belefolyik az életem a felnőttéletbe, egyre többet akarok. Ismered a kibaszott mondást, ha görcsölsz rajta, akkor sosem kapod meg. Ne fújj magadra egy kilo parfümöt, mert mindenki tudni fogja, akivel egy légtérben állsz, hogy félelmetesen egyedül vagy és kétségbeesetten dugni akarsz. De ahogy telik az idő... Lassan diplomázom. Akarva akaratlanul is átlépem örökre az életem egyik legfontosabb szakaszát. Elmúlik valami. Utálom, amikor elmúlik valami! Kivéve persze a fogfájást. Anyukám április közepére volt kiírva velem, és két héttel tovább voltam bent, és úgy kellett elindítani a szülést. Utálom, mikor elmúlnak a dolgok. Minden szuperhatalom közül arra vágytam a legjobban, hogy megállíthassam az időt.
És semmi jel nem utal arra, hogy mostanában valami változás fog bekövetkezni. Másfél kibaszott éve volt az utolsó alkalom, hogy valakivel szívből és őszintén sétáltam kézenfogva! Igen, volt egy-két átmulatott éjszakám azóta, de azokra nincs szükségem! Annyira kurvára bánt, hogy senki, de senki nem tetszik! Milyen világ az, ahol engem nem érdekel egy pasi sem? Milyen kibaszott toronyba vagyok én bezárva?
Tavaly ilyenkor már hevülten rámoltam a bőröndömbe, és húztam el a tengerhez! A tengerhez akarok menni!

Egyébként megjött. Jipiáé! Lehet, hogy ezért vagyok ennyire hisztérikus. Meg talán azért is, mert az elmúlt 2 napban sikerült 3x is belefutnom olyan filmekbe, ahol esküvő van, és mindről lelécelt az egyik fél. Ez valami trend? Félünk?

De most mit csináljak? Szeretném én, ha beleszeretnék olyanokba, akik csípnek engem, de nem így megy az. Hiszen tudod és te is pont így vagy vele; ha valaki nem tetszik, akkor nem tetszik, ha valaki nem mozgat meg benned semmit, ha valaki egyszerűen untat és nem érdekel, akkor azzal akárhogy is küzdesz, semmit nem tudsz kezdeni. Mért mennék bele ilyenbe? Akarom én magamat szivatni? Nem. (nem a sorsod ver, ha nem te szivatod magad)

Nekem nem kell ilyenekkel jönni, hogy no para bébi, mindig az ilyenek találják meg először a vőlegényüket, mert nekem nem kell vőlegény, és nem kell ilyeneket mondani, hogy majd biztosan egyszer valaki kurvára neked való lesz, régen is találtál, ez csak egy szar időszak. Ilyeneket tudok én magamnak mondani. Egyáltalán nem vigaszra vágyom. Vigasz... mit lehet ezen vigasztalni?

Talán lesz új meló, talán kettő is... Talán az államvizsga kegyetlen kilátástalansága vagy talán az előbb említett még rám váró megmérettetésekből fakadó ideggörcs miatt vagyok ilyen keserű hangulatban. Talán nem kellett volna egész nap romantikus és megható és szomorú és megríkató sorozatokat néznem.

Tök mindegy. Holnapra elmúlik.

Megmondtam.


De azért mondok egy vicceset is, és remélem Progika is erre jár, és akkor felvirul a kis burája neki, hogy valahogy beleszőttem a kis sztoriját ide :)

Tehát pár napja esett meg az eset, hogy egy elveszett méla gyermek, aki egykoron csapta nekem a szelet, megkérdezte wiwes üzenet formájában, hogy felvehet-e engem msn-re. Én határozottan úgy éreztem, hogy nem, és Progikához fordultam segítségért. Mindenféle normális válaszok után áttértünk az eszelős válaszokra, hogy írjam neki válaszul például azt, hogy szabo_peter@lofasz.hu az msn-címem, meg ilyenek. de a csúcs az volt, mikor Progi aszongya nekem: "Írj neki vissza csak ennyit: Ki vagy?"