I love Budapest

Én szeretnék egy újfajta testékszert nevezni a Szabadalmi Hivatalban - a fültágító után szabadon -, mégpedig az agytágítót, mert kurvára tele van már az enyém. Mondjuk a kivitelezés még kicsit lukacsos. De ma Linivel gennyesre tanuljuk magunkat, meg egyébként is persze, de most kicsit úgy érzem, hogy talán tudok is már valamit. Brékó brékó, Moira hívja a Világmindenséget. Adj hitet és erőt. Adj tudást és ezzel hatalmat. Adj két diplomát. Adj erőt, egészséget és kevesebb ideggörcsöt és kevesebb gyomorfekélyt (baszki, nem sokon múlott, hogy azt írom: gyomifeki, de az már a vég lett volna. A visszavonhatatlan vég.)

ja stop ma szinhazban voltam stop geci jo volt stop kulka meg a hat het hat tanc stop kulka meg mindig nagyon jo megha hervado buzit is jatszik stop bettie neked kivaltkepp ajanlom stop kulka odabasz a jatekaval es a sarmjaval stop

Na jó, ez már csak a végső pánik. Nem én írok. Nem én kiáltok. Mi lesz itt még keddig, tyűamindenit. (Abból is látszik, hogy milyen elvetemülten higgadt vagyok, hogy az ilyen erőteljes indulatszavakat követően se használok felkiáltójelet. Na, de jön még meleg kutyára dér*, majd pár nap múlva lesz itt fröcsögés meg anyázás és sok sok felkiáltójel, meg az államvizsga szopjon kaktuszt, szarjon sünt harántfekvéssel, az apját szólítsa nagyapának, nőjjön gitár a seggébe és a rák pengesse... és egyébként is azbesztmegbasztaaaaaa... Szóval! győzzed visszasírni ezeket a nyugodt napokat.)

Ki tudja vajon hány emberre, cselekedetre, történelmi eseményre, dalra, filmre és műalkotásra utaltam már az ezer és ezer bejegyzésemben? És vajon van-e olyan ember, aki mindről tudja honnan van? Vajon van-e olyan, aki nem is érti most miről beszélek, mert még egyet se ismert fel? jajjj, de nehezen beszélgetek veled, mióta nem kommentelük.