I love Budapest

Állatira illene leírnom, hogy hogy sikerült az államvizsga, de végülis lényeg, hogy megvan. Még mindig máspaos vagyok, és még mindig fáj a torkom a hányástól, szal azért még viselem a következményeket. Én már nem akarok inni többet. Felnőttem. (HÁHÁHÁHÁ)

De egyébként Lincsivel meg Katival kártyáztunk az államvizsga szent napján este, és nagyon beittunk, botrányosan, felszedtünk 2 new orleansi csávót, és fennhangon kiabáltam, hogy én az egyikhez hozzá akarok menni. Például.

Ma meg ugye a Cafés dolog. Tök kivagyok. Komolyan, nagyon örülök neki, és jelenlegi állás szerint bízom magamban, és hiszek abban, hogy ez működhet. Hiszek abban, hogy megkedvelnek engem igazán, és hiszek mindenben, ami jó, mert jó vagyok, és a jó emberekkel már csak jó dolgok történhetnek, ha annyira sokáig nem volt semmi jó. Látnod kellett volna engömet, mikor felhívtak ma, mert egyedül voltam itthon, és elkezdtem ugrabugrálni a lakásban, hogy jessssssz, és közben tárcsáztam öcsköst (aki hazaköltözött!!!).

Ja, meg voltam ma a vágói álláson első körben, elég kemény lesz a következő 3 hónap... Kb hetente 3-4 alkalommal van a tanfolyam, csupa menő ember tanít majd minket (vagyis főként, pl Filmműről, meg ilyenek), aztán meg ugye megy a meló ezerrel, és ez csodálatos lesz úgy vélem. Már tényleg csak a szerelem, az hiányzik, mint egy falat kenyér.

Ja és valami feldolgozhatatlan hőség van. Nem tudom, hogy bírtok életben maradni.

Ja, egyébként a Volt feszt ideje alatt természetesen fogok műsort vezetni, majd jól megírom mikor és miért, de a baj az, hogy én ezt az állást komolyan gondolom, és ha úgy látom, hogy nem kompatibilisa rádióval és a szerkesztőséggel a szóhasználatom és az itt megjelenő egyedi és extrém vulgaritású stílusom, akkor kicsit elrejtem a régieket, és az újakban majd kevesebbet írom azt, hogy baszd szíven a jó édes kurva anyád rézzel kivert lúgköves picsáját!, mert tudod; egyszer mindenki megtalálja a blogot.