Nekem a Balatone a riviééééra!!
Mekkora hálisten, hogy azért, mert nincs hangom még írni tudok. Nagy mázlid van velem. De most jöjjön aminek jönnie kell!!!! A nagy bejegyzés.
Nulladik nap: Szerda
Szóval 14:50kor induló vonattal mentünk, a Déliben felszedtük Atist, Bazsit, Andit, Anditát, Fannit, és indult a csapat. Az úton már nagyon összekovácsolódtunk, persze egyesekkel már nem kellett túl sokat kovácsolni, mert mondjuk ha az Andival való kapcsolatom még eggyel jobban összekovácsolódna, akkor ő lenne én, én meg ő.
Aztán megérkeztünk, és oltári ocsmány idő volt és lógott is az eső lába, úgyhogy pikkpakk át is vettem a frissen szerzett putri paraszt gummercsizmit, és mehetett az őrület. Akkor elbattyogtunk a sátorhelyünkre, megszereztük nagy macerák árán a karszalagot, és elkezdtük verni. A sátrat. Fel.
Közben becsempésztem a két üveg Bols vodkát, amit vittünk, de a Csendes Gyilkosról majd később. Fent voltak a sátrak, elmentük enni meg inni, de asszem főleg inni. Az eső elkezdett esni, úgyhogy behúzódtunk a feszkó területén található egyetlen működő sátorba, a Malátába, aholis dj Zöld játszott az elképesztő hajszerkezetével a fején. Eleinte lazásan toltunk a denszet, de ahogy egyre inkább ittasodtunk, annál nagyobb sóműsor lett belőlünk. Közben a sátorépítésnél összeszedett Mihály (aki egyáltalán nem azonos az én régi Mihályommal) is beépült a csapatba, és állatira élveztük a bulit, főleg a Nekem a Balaton a riviéra című szám tett be nagyon, utána borult mindenki. Csak sör-bor folyamaosan, Bazsi, Andi, Anita, Fanni, Atis, meg Misi. Nagyon küldtük. Aztán valamikor fene se tudja már miért, meg mikor és főleg, hogy hogyan, de vissza akartunk menni aludni a sátrakhoz. Akkor az egyik kicsike lányka már elég ittas volt, és elesett a gigászi sárba és dagonyába, és mikor fel akartam segíteni, hopp lerántott engem is, és a szép kabátom, meg a minden ruhám tocsogott a sárban. Az eső meg esett, a lányka meg csak a bocsánatomért esdekelt, de mondtam neki, hogy szard már le, több is veszett Mohácsnál.
Első nap: Csütörtök.
Reggel fel, Advillal indult sokunk napja, sár és mocsár mindenütt. Na, akkor elbattyogtunk a kinti Üveg tigerhez, be is ettünk egy-egy hamburgert, de mondjuk kb 11 óra lehetett. Aztán elmentünk zuhanyozni, addig a többiek a boltba. Aztán elmentünk fürgyézni. Meglehetősen uncomfortable jeges vízben zuhanyozni minusz 20 fokban és orkán erejű széllökések között, miközben 40 várakozó csipkedi az egyszeműjét téged bámulva. Aztán még kicsi bóklászás, aztán talán ebédeltünk is, meg kicsit lebzseltünk a parton, de mocsok egy idő volt. Aztán 4kor kezdődött Badár, véreresre röhögtem a szemem, de a felétől kezdve már nem mertem röhögni, mert majdnem bepisiltem, de kimenni meg ciki lett volna, mert elöl ültünk. Úgyhogy elkezdtett beszélgetni velem egy srác, aki nagyon kedves volt és csak úgy áradt belőle a nyugalom. Nagyon megszimpatizáltam őt magamnak, de főleg a külsőre építettem, mert csodalatosan szép volt és Peti volt a neve. Aztán tovább álltunk, és nem is találkoztam vele aznap. Este volt nagy bulika, közben megjött Pintyő és kicsit körülményesen, de felállítottuk a sátrát, aztán meg éjjel a nagy dárenbéjz buláj. Na, akkor Andival felkerekedtünk, és bekevertük a koktélunkat, melyet a továbbiakban Csendes Gyilkosnak fogok nevezni (amit Andika az istennek se tudott megjegyezni és folyamatosan a Lassú Halál néven emlegette, érdekes módon ez is helytálló volt). A recept a következő. Veszel egy másfél literes üveget, megnyomod szénsavas ásványvízzel, kb 11,5 dl-t, majd rányomatsz másfél deci citromlevet végül púposra tolod vodkával (de tudod, így púposra, hogy több legyen az össze folyadék, mind a másfél lityi). Ja, és persze bele a cukor (mi mondjuk édesítővel nyomtuk, mert az a hidegben is pikkpakk elolvad). És BENG!!! Se szagra, se ízre semmilyen alkoholos érzésed nem lesz. Csak a fincsi limonádé. De közben meg a nagy lófaszt (ha szabad így fogalmaznom), mert a hatását tekintve annál inkább kemény!! Szóval ebből megküldtünk párat az este. Aztán Andikával teljesen abnormálisra ittuk magunkat, aminek következtében azt hittem, hogy nekem tetszik egy 19 (igen, jól olvasod TIZENKILENC) éves gyerek, és Andika meg azt hitte, hogy ő meggyűlölt egy másikat, akit én meg kedveltem, és Andi ütött, hogy mért vagyok azzal akit ő utál, én meg megharagudtam, mert Andi meg a nekem "tetsző" csávó ölében aludt a táncparkett közepén. Aztán egy kiadósat veszekedtünk, de persze ezek Flóra és Judit voltak, a valóságban kurvára nem tetszik nekem a 19 éves és Andi meg kifejezetten megkedvelte akit elpször ellenszenvesnek hitt. Aztán már kitértünk mindenre, a nagyszülőktől kezdve az egész életünkön át a legutóbbi szerelmekig, és csak bőgtünk a meghatódottságtól meg a csalódásoktól (tudod, ahogy ez atom részegen menni szokott), és reggel valahogy hazakeveredtünk, de az fixen megvan előttem, hogy az őrök tessékelnek ki reggel, hogy vége a bulinak ebben a sátorban mára. Aztán még egy ipari méretű röhögés, meg dumcsi és szunya.
Második nap: Péntek
Reggel fel, vagyis gondolom olyan 11 tájékán, megint a szokásos, reggeli a Tigrisnél, aztán a többiek boltba, aztán zuhany. Kicsíptem magam tisztességgel minden nap. Apadozott a sár, és végre már lehettem cipőben is, ami nem rossz. Napfénynek egyelőre még nyoma se volt. A reggelinél beleakadtunk a tegnap megismert szép Petibe, akivel most már be is mutatkoztunk egymásnak. És megállapítottam, hogy valóban gyönyörű a fiatalember. Aztán megint szétszéledtünk, a csapatommal lófráltam erre-arra. Voltunk mindenféle koncerteken, meg ittunk, újra a Csendes Gyilkossal és pár sörrel meg némi borral dolgoztam, a többiek a hagyományos ivási technikákat alkalmazták. Ja, a Café sátorban meg az őrök jöttek, hogy jaj, helló sírós lányok, szóval kemény volt! A Tankcsapda is igencsak odatett, és hoztuk a formánkat, mert mi úgy küldjük, hogy arról filmet kéne forgatni, tehát a minden számra saját koreográfiánk van, és például az Üdvözöl a pokol című számnál egymás fenekét paskolgatjuk felváltva, és óbégázzunk, hogy ÜDVÖZÖL A POPÓÓÓÓ, szóval, mi így élünk - állatiasan. Ja, még a Tcs előtt mellénk csapódott a szép Petinek a haverja, és felajánlottuk neki, hogy csatlakozzon, és lőn. Titkon reméltem, hogy Peti is majd szépen lassan befut. De nem futott be. Lement a Tcs, meg lement csomó pia, majd mentünk a Malátába, és beng, ott volt Peti. Na, akkor az egész fesztivál egy hatalmas randiba fordult át, és kiderült, hogy én sem voltam felejthető a számára az első találkozásunktól kezdve. Reggel hatig dumcsiztunk, persze nem kettesben, de nem baj. Voltunk mindenütt, még iszogattunk és táncoltunk is, meg csomó fénykép is készült, szóval őrületesen jó volt, bár már kicsit arra kezdtem ráébredni, hogy lehet, hogy nem ő az igazi. De minden esetre kedves és nagyon szép férfi Péter. Ja, és láttam hullócsillagot ÉLETEMBEN ELŐSZÖR! És mikor mondtam Petinek, hogy én még sosem láttam, mert Pesten élek, akkor kicsit megrökönyödött, hogy bákkar, ott is ugyanaz az égbolt van, de aztán felvilágosítottam, hogy Peste minden napszakban világos van és szmog és sosem látszik az ég rendesen. Szóval nálam ez gigászi dolog, hogy hullócsillag. Aztán már kezdett világosodni, és hunyni tértem. Ja és Péter tőlem kb 3 sátornyira lakott, és hazakísért! Gavallér is :)
Harmadik nap, uccsó nap, szombat.
Délben fel, reggeli a Tigernél, aztán mi mentünk a boltba, ott is elvertünk egy nagy rakás pénzt, aztán vissza, aztán fürgyé, aztán megint Stand up, láttam Petit, de nem nagyon akaródzott odamenni hozzá, mert azóta már valahogy alább hagyott a lelkesedésem. Nem történt semmi különös, meg ráadásul vele álmodtam, csak már a kiegyensúlyozott nyugalma valahogy nálam átment uncsiba, meg úgy éreztem, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon (a szerelem hullámhosszán, hahaha). De aztán találkoztunk, meg még beszélgettem volna vele, hogy hátha mégis, de bent a mellkasomban éreztem, hogy nem. Aztán megint bekevertük az uccsó dózist, mert utolsó napon odabaszunk, és megnéztük az Alvint (amit komolyan mondom, nem ajánlok semmilyen életkorú embernek, annyira szar volt, de kényszerítettek), aztán még ittunk, majd találkoztunk Petivel, és meg is beszéltük, hogy este találkozunk. Találkoztunk is, kicsit megnéztük a Brainst, elég jó volt, arra én ugráltam Andival, Peti meg ült a haverjával, majd kimnetünk mind a partra. Ja nem, csak Peti, a barátja meg én, ment a dumcsi, aztán elrobogtam Idoroura, mert mint azt tavaly is mondottam volt, az énekes kurva jó pasi. Három percet matyiztam kb az első sorban, aztán már érdektelenné vált a dolog, és mentem Andiékkal a QUIMBYreeeeee! Hát a koncert kibaszott jó volt, még egy kicsit ittam, és annyira jó volt, mert valahogy nem rúgtam be, de éppen kellemesen voltam csicsókás (mond ilyet a magyar?), szóval hogy nem kellett pl állandóan hugyozni járnom, ami nem hátrány, ha az ember lánya 2 órát szeretne végig táncolni úgy, hogy egy pillanatra se hagyja el a helyszínt. A koncsertó közben Peti még levadászott, hogy ők már nem bírják a kiképzést, hullák, úgyhogy lefekszenek, és reggel találkozunk, no meg majd wiwen is.
De mi toltuk ezerrel tovább, mindennél jobban éreztem magam, imádom a Quimbyt, és imádom Andikát meg Bazsikát, és imádom, ahogyan mi bulizunk, és így akarok élni egész életemben, meg talán még egy kicsit az után is. Volt egy ilyen vicces jelenet még, hogy Líviusz fent kerepelt a kereplővel a színpadon, és valakinél volt egy kereplő a nézőtéren is. És akkor Lívi leállt és viccesen mondja, hogy hoppá konkurenciaaa, és akkor nevettünk (tudom, ez azért nem akkora sztori, hogy egyből filmet csináljunk belőle, de majd még lesz jelentősége, nyugika). Aztán Quimby után kicsit benéztünk Hyperre, nem volt annyira nekem való a dolog, szóval máshol kerestünk szórakozást, méghozzá a jó öreg Red Bull sátornál, ahol minden fesztiválon kurva nagy a buli. És akkor ott táncoltunk, és mindenki ránk járt, és jöttek, és két srác ott is ragadt, és őket is elszórakoztattuk kellőképpen, és röhögtünk, ittunk táncoltunk, dumáltunk, kurva jó volt. Aztán mentünk, hogy inni vegyünk, mert már elfogyott minden, uccsó nap éjjelén vagyunk. Egyszercsak elkap egy srác, szalma a kalapja neki, és nagyon sármos. Látom kezében a kereplő. Mondom neki, hogy csak neeeem te vaaagy a híres kereplő a közönségbőőőőőől? Hát dehogynem. És akkor valahogy mi úgy egymásra találtunk, és egyből vert a szívem, hogy HÁMÁLÁ HÁMÁLÁ, én ugye a többiekkel voltam, Atis, Andi, Bazsi, Réka meg még ki tudja kik, és a Kereplő srác, aki meg nagyon megtetszett nekem, egyből csapatképek, villogtak a vakuk, átölelt, nevettünk, mind nagyon fel voltunk pörögve. De a lány, aki meg velünk volt, hát neki is tetszett a fiúka. És akkor mondtam magamban, hogy oké, hagyjuk, közben meg nagyon tetszett nekem a kerep-úr, de egyre jobban. És szerencsémre (az önmagtartóztatásomnak már kevésbé volt szerencséje) neki én kellettem, és folyton jött, és megölelt, és kurva édes volt, meg jófej, meg részeg, meg sármos, és ölelt és bókolt és puszilt, és közben meg mondtam neki, hogy ne csináld jááááj, ne csináld jáááááááj, és mondtam, hogy menjen táncolni a lánnyal, és mentek is, és akkor közbn Andival meg Atissal röhögtem véresre magam, ami meglehetősen jó volt, mert mint tudjuk a röhögés a riviéra. De közben meg a srác folyton visszacselezte magát hozzám, aminek nagy mosoly lett mindig a vége, és tényleg tetszett nekem! Aztán mondta, hogy mennie kell, mert kocsival vannak, és a sofőr nevű barátja már indulna. Akkor könnyek között elbúcsúztunk, és már hiányzott is... Aztán a többiekkel tovább ökörködtünk, ittunk és táncoltunk, és egyszercsak fél óra múlva VISSZAJÖTT! És tudod mi a legdurvább, hogy olyan kurvára meghatóóó volt, és megölelt, meg nyomult továbbra is, annyira jófejek voltunk egymással, és olyan édesen pajkosak, de közben meg nem annyira, hogy ez szemetszúrjon, csak mi tudtuk. Aztán még bóklásztunk így vagy 10en, meg közben annyi pasi jött oda hozzám, mind magáévá akart tenni, de olyan szinten, hogy figyu, gyönyörűek a melleid, meg foghatom? Fodg meg anyádat. Istenem, akkor had csókoljalak meg!! Csókold meg anyádat! Akkor gyere együnk egy lángost! Meg ilyenek. Aztán a srác, a Kereplő, kitáncolta magát, és visszajött velem pajkoskodni, de persze nem akartam, hogy nagyon, és sőt, kurva büszke vagyok magamra, hogy ugyan pár szívet összetörtem, de az önbecsülésemen nem ejtettem csorbát, senkivel nem kavartam össze, senki nyelve nem került le a torkomon, a többiről meg nem is beszélve. Na, aztán a kereplő fiú beírta a telefonomba a nevét, és örültem, mert gondoltam majd megkeresem a wiwen, meg hát mi másért írta volna be (talán lehet, hogy azért mert megkértem?), és akkor már csak miközben így vonultunk 10en, közben mindig mellém állt, és megfogta a kezem, én meg mondtam neki, hogy hát nem a Belgán nevelkedtél? Talán egy "nem baj, hogy megfogtam a kezedet?" kérdést elejthettél volna, de persze röhögtünk, meg azért folyamatosan szemkontaktusban voltunk, és vigyorogtunk, mint a tök, mert nekem nagyon tetszett ez a fiú. Aztán jött a búcsú, olyan reggel 5-6 körül, és a csajszinak adott két puszit, engem meg meg akart csókolni. De nem ilyen tapintatlanul, hanem nagyon édes volt eközben, én meg csak forgattam a fejem, hogy erkölcsös kislányka vagyok én kéremszépen, és végül valahogy kicselezett és adott egy puszit a számra. Aztán elillant. Aztán a lány, akivel voltam, még elment kaját vadászni reggel, én meg visszabattyogtam a sátorhoz, és közben még megszállt egy srác, és mondjuk kurva részeg volt, de ő már egyáltalán nem jó pofán próbálta az értésemre adni, hogy egyfelől de jól nézek ki, másfelől, hogy szívesen megdugna, de röhögtem és elhúztam. Még félrészegen beköszöntem Peti sátrába, hogy heloooo, lefekszem, holnap nem hiszem, hogy találkozunk, mert én 12kor kelek, te meg akkor már a vonaton leszel, de azért sziaaaa. De nem ordítottam, mert már akkor két napja nem volt hangom semmise. Akkor elkezdtem sopánkodni Andinak meg Bazsinak, hogy jaj, de megszerettem ezt a kereplő fiút (akinek egyébként Gábor a neve) és jaaaaj, most akkor megjelöljem a wiwen, és jaaaj, szerintetek fog majd rám emlékzni???, és jááááj, szerintetek gáz az, hogy megkérdeztem, hogy van-e gyereke (mert 33 éves), és mikor azt felelte, hogy nincs, akkor legyintettem lazásan, hogy majd én szülök neked egyet-kettőt?? Szóval kurrrva jó este volt.
Aztán reggel fel, érdekes módon még mindig a kereplő járt az eszemben, olyan édes-sármos-jópofa volt, húú, belül vigyorgok, ha visszagondolok. Érdekes. Aztán összepakoltuk a sátrat, elmentünk kajáért, és éppencsakhogy elértük a vonatot, amin meglepő módon elfértünk, és a hőségben és a rühben tocsogva hazautaztunk. Aztán megnéztem a wiwen ezt a kereplő fiút, és látom a képeit, nagy csibész és nagy partiarc lehet a szentem, mert csupa bulis meg állatkodós képe van kint, és Moira szereti a bulis és állatias pasikat. És épíííítééész! Hát nem kedves? De végül nem jelöltem meg.
Aztán itthon lefürgyéztem, ettem és olyat aludtam, mint ide Irak, aztán délben fel, főztem egy atomdurvát, bitang jól főzők, ez most már végérvényesen is tény, aztán Linivel mentem intézni a TB-inket, mert már nem vagyok nappalis, és még nincs munkaviszonyom, de alakul ugye, csak majd szeptember 14-től indul a vágás, addig csak a képzés és learning (csak én vagyok ekkora idióta, hogy az államvizsga után még gyorsan a nyaramat is megküldöm egy kis tanulással), aztán haza, és ennyi.
Aztán ma mit látoooook egyszercsaaaaak???? Kerepelős Gábor megjelölt engem!!! Nyámíííí! És akkor gyorsan írtam neki, hogy Még soha senki nem kerepelt úgy, ahogy te kerepeltééééél!!! És erre figyu ezt írta:
Szia Moirám,
Igen, nagyon ott voltunk Zánkán,
és ilyen klassz koncertekkel,
és még klasszabb emberkékkel végképp nem gondoltam volna,
de mertem remélni.
Pedig úgy lekaptalak volna :-)
majd legközelebb!
ja!
na, kezdődik a Zagar.
puszi
Váááá, elveszteeeeem!!!
