I love Budapest

Ebben a posztban szarfej vagyok, hess.

Tegnap voltam a rádióban, nem volt hangom, és ez nekem rossz volt. Nyakamba öntötte a vezetőség az világ dolgait, nehéz lesz nekem, de ha beleszokom, és otthonommá válik a környezet és az emberek, akkor végre érezni fogom, hogy a helyemre billentem. Nevettünk is. De komolyan, olyan ideges vagyok, mert szándékomban áll elégedettséget kiváltani belőlük. Nyilván. De az biztos, hogy ha jól kijövök Levivel, márpedig remélem jól kijövök, mert ő egy állatira kedves és szimpatikus és emellett még meglehetősen jó humorú kölyök, rólam meg nem is beszélve, szóval biztosan egymásra tudunk hangolódni, és ha ez megvan, akkor már baj nem érhet, mert akivel jól kijössz, azzal kiválóan lehet dolgozni, és ha jól dolgozom, akkor mindenki örül, és a popóját a földhöz csapkodja örömében, többek közt én is. Nand még nem válaszolt az ímélemre, jááááj, nem tudom, hogy csináljak mit. Ja, tegnap Balázskánál aludtam, most meg hazagyüttem. Ma este Bodies, aztán meg nem tudom, talán lehet, hogy semmi. Hétfőn vágok, plusz szerkesztőségi gyülimüli lesz. Nehéz lesz összeegyeztetni az életet a halállal.