I love Budapest

Két vas tartná magát a tüzembe. Érrdekes a helyzet (de például most is fúr az a rohadt szomszéd, de olyan hangon, mintha az agyamban fúrna konkrétan, és tegnap reggel 7-kor kezdte ütni a falat, aszittem falnak megyek vagy inkább át hozzá egy hentesbárddal), mert igazi, klasszikus hálivúdian alakul az életem. Egyfelől a munkák, másfelől a két fiúcska. Az egyik zabálnivalóan édes, és úgy érzem magam vele, mint mikor Ricsivel jártam, amikor felhőtlenül boldog voltam, azzal a különbséggel, hogy Ricsi álmaim férfija volt, Betmen meg egyelőre nem az. A másik fiú (vagyis inkább férfi, mert egy 10-essel idősebb nálam a szentem), a Kereplő, észveszejtően sármos, viszont nem tudom nagyon azt a tényállást kijelenteni, hogy ő lenne a legjobb fej, akivel valaha találkoztam. Tegnap felhívott, hogy egy barátjával söröznek a kertben, és éppen a hullócsillagokat bámulja, és eszébe jutottam ebben a meghitt pillanatban. Hahaha! Eddig csak egyszer találkoztunk, és nagyon sármos volt, és nagyon magas, és nekem a magas a riviéra, és akkor részegek voltunk, és megpróbált megcsókolni, de sehogyse hagyam neki, szerintem ez cseszi a kis csőrét neki, mert azóta folyamatosan hív mindenhova, de eddig csak olyan helyekre hívott, ahol vele kéne aludnom, és folyton célozgat arra, hogy milyen alapos dugást rendezhetnénk. Hát nem fogunk. Egyelőre bizonyosan nem. De a másik fiú, ő meg olyan jópofa, és úgy nyúl hozzám, ahogy már nagyon régen senki. Csütörtökön nála alszom, úgy fest, ami a múltkor is kiválóan sikerült. Csak még nem tudom, hogy akarok-e igazán valamit, nekem sok találkozás és beszélgetés és röhögés kell, hogy biztosan tudjam. Tudod, az utóbbi pár évben nem nagyon érdekelt senki, vagy ha netán mégis, akkor hamar befuccsolt a dolog, és nem is foglalkoztam vele tovább. Már immunis lettem. De most! Jaj, jó lenne, ha már éreznék valamit! Mert azért ezeket se lehet ám sokáig húzni.

Tegnap vágtam egy Magellános anyagot, és az oktatóm megnézte és azt mondta a szájával, hogy "ez kurrva jó lett, Moira", és kérdezte, hogy hogy is állok a gyakorlati órákkal, mennyit kell még vágnom. Mondtam neki, hogy kedden még 10 órát kéne, és akkor megvagyok a gyaksival. És mondta, hogy ne is gyere holnap! Úgyhogy ez király! De még hátra van a next level, amikor még 50 órát kell vágnom. (közben valami elképesztően az idegeimben fúr a rohadt szomszéd, minnyár átmegyek, lezúzom az arcát)

Aztán mentem Pintyihez, ahova jött Betmen, és csak úgy izzott közöttünk a levegő, a szexuális feszültséget két kézzel lehetett tapintani. De mivel egyelőre semmi sem biztos (csak a halál) és senki nem tud semmit, vagy legalábbis úgy csinálunk és ők is úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy itt valami volt vagy lesz vagy van, ezért nyilvánosan nem közeledtünk egymás felé, bár mikor kicsit eldőltem mellette, akkor simizte a nyakamat meg a fülemet, ami határozottan nem ér, viszont annál édesebb volt. Aztán elmentek, és írtam neki egy sms-t, hogy van-e kedve a péntek reggelt és az egész napot ágyban tölteni, és értse úgy, ahogy gondolom. Azt válaszolta, hogy kiüríti a pénteki napját a határidőnaplójában. Aztán 4 körül feküdtem le, pedig korán akartam, mert ma stábértekezlet van a rádióban, meg reggel felkeltünk (Pintyinél háltam) megnézni a vizilabdát, elég lapos meccs volt, de soha rosszabbat!!
A tegnapi Phelps váltó annyira durva volt, hogy ilyet még nem láttam! Phelps valami elképesztő! Robot! De ilyen alkattal csoda, hogy nincs úszóhártya az ujjai között. Minden idők legkeményebb úszója.

Ma reggel pedig találkoztam Mikivel, aki segített nekem kitalálni, hogy az új, professzionális, nonlináris vágógépemet hogyan tudnám összerakni és miből, vagyis a helyes kifejezés inkább az lenne, hogy nem segített, hanem összeválogatta nekem, hogy mit, hol és mennyiért kell megvennem! Legyen áldott a neve!

Szóval jól állunk. Jó szelek fújnak. Remélem szuper konstruktívleszek a mai stábértekezleten. Szorítok magamnak.

... és folyamatosan megállás nélkül hallgassátok Sziámi Százbolha című számát, mert minden élethelyzetben van egy sora a dalnak, amit lehet mormolni.