Jaj, de rossz volt ez a nap! Ez egy fos nap volt. Valahogy ma nem éreztem, hogy Levivel annyira együtt lettünk volna, valahogy ma nem éreztem a helyemen magam adásban. Pedig a tegnapi nap után annyira úgy éreztem, hogy hujujuj, de jók voltunk, és csak jobbak és jobbak leszünk. De ma rossz volt. Sokkolt, hogy idegeskedni kellett a szerkesztésnél, meg szerintem a hőguta is megviselte az agyam, vagy nem tudom, de valahogy ma nem éreztem jól magam adás alatt. Remélem persze, hogy kifelé ebből nem hallatszott semmi, amire azért sok esély van, de hát nem baj, ez az első hetem, ennél rosszabb sose legyen!
Viszont felkértek, hogy helyettesítsek egy műsorban, ami jó dolog, és nem jelent rosszat, szóval egyszer kipróbálom azt is, hogy milyen egyedül lenni. Persze ez egészen más műsor, mint a mienk, de örömteli várakozással állok elébe!
Aztán haza felé talicskáztam Andikával, elsírtam neki a bánatom, és ő megért engem, ő megért engem, ő az én lelki társam és minden egyebem, és kicsit aztán - a bánat elbőgése után - rötyögtünk is, ami azért nagyjából be is aranyozta a napom.
Aztán hazaiszkoltam, majd ebédeltem, aztán mentem, ugyanis ma gólyabuli forgatás van, és én riportoltam volna, de sajnos elbeszélgettünk egymás mellett a stábommal, így 20 percet várakoztam a megbeszélt helyen, majd 3 sikertelen telefonhívást követően elhagytam a tétlenség színhelyét.
Hétvégén vágok. Se nappalom, se éjjelem, szarfej is lettem, egy jópofa káromkodás se csúszik ki újabban az arcombuuuuu. De spórolnom kell a délutáni adásba, nem lődözhetem el csak úgy a humormorzsáimat.
De a honlapon úgy fest, hogy elég népszerű lettem, amit nem értek, és nekem kellemetlen, mert jelen pillanatban a 20as toplistában vezetek, pedig isten látja lelkem, hogy én csak tegnap értesültem arról, hogy ilyen szavazás egyáltalán létezik. Szóval mosom kezeim.
