I love Budapest

Jaj, bassza meg! Misivel álmodtam! Az volt benne, hogy szokás szerint el akartam kerülni, de valami fesztiválon összefutottunk. Egy darabig még kibekkeltem valahogy, hogy ne kelljen ránéznem és arrébb tudtam menni feltűnés nélkül, de aztán egyszercsak valami koncerten ott állt előttem, és már nagyon mérges volt rám, hogy miért csinálom ezt vele, és egyszerűen feldöntött, hanyatt vágott a földre. De nem durván, csak jelzés értékűen. Ő meg fölém heveredett, és azt hittem meg akar csókolni, de nem, csak, adott egy puszit, és könyörgött, hogy legyünk újra barátok, és hogy ne csináljam ezt többet, mert ő már nem bírja. És én meg... magam sem tudom miért, minden akaratom ellenére, és annak ellenére, hogy a szívem is meg az eszem is azt súgta - mi az, hogy súgta? ordította! -, hogy menekülj tőle!!!!, megbocsátottam. Persze csak a béke kedvéért mondtam neki, hogy oké, akkor mától minden rendben...
Aztán elváltunk, és gondoltam, hogy majd ugyanúgy folytatódik a dolog, ahogy eddig, vagyis sehogy. De írt egy sms-t, hogy nehogy elbújni merészkedjek a továbbiakban, ő igényt tart rám, és beszélgessünk sokat. Én akkor már megint meg voltam zavarodva, hogy most megint az lesz, hogy beleszeretek, faszom, és ő még mindig ugyanaz a kis buzi, aki nem képes emberi érzelmekre..... és megint ki kúr rá?????? Na látod.

Tényleg bőgök most már, faszom. Békülnék én, le is szarom tulajdonképpen, amíg nem találkozunk. Nekem fáj őt újra látni. És ez nem annak a kérdése, hogy túlteszem magam vagy nem teszem túl magam, mert igen, meg tudnék lenni vele egy légtérben, senki se venné észre, hogy köztünk valaha is volt valami, de nekem belül fájna. Én belül sírnék. És én ezt nem akarom. Az meg, hogy neki lelkiismeretfurdalása van nonstop miattam, és az, hogy sajnálja, hogy nem vagyunk jóban, nos az ő ezen problémái messzemenőleg eltörpülnek az én szerelmes (ex-szerelemes) szívem fájdalmaihoz képest, úgyhogy le is szarom, hogy ő mit gondol.

Aki nem ért valamit, annak tessék itt a magyarázat (első rész, második rész), és aki meg azt mondja, hogy lépjek már túl ezen, az egyrészt szüljön kaktuszt, másrészt meg nekem az a "túltevés", hogy egy életre elkerülöm, és megfeledkezem az egészről. Úgyhogy kuss.