I love Budapest

A tegnapi hisztériagörcsöm elmúlt (a maradékot pedig végérvényesen levezetem a Wisteria-görcsbe (BRUHAHAHA BAZEMG, DE VICCES VAGYOK :D)).

Ma este írtam Miseborocskának, a csökkent érzelmi képességű bocsnak (add, hogy soha, de soha ne akarja megnézni ezt a blogot!!!), és meglehetősen kedves dolgot csikart ki magából válaszként. Jól van, ez is valami. Kis lépés Moirának, szájba kúrt nagy lépés az érzelmifogyatékosnak.

Jól van, bizonyosan a Mikulás miatt volt az egész. Jövő hónapban (ha lesz érzelme értelme), akkor újra elkezdem szedni a gyauccert, és akkor szevasztok paragörcsök. Csak még el akarok menni előtte nődokihoz, bár csak februárban hagytam abba, de hát azért mégiscsak. Bár Bazsi, a nagy nőanatómia és hormonkészítmény-szakértő szerint faszság ezt csinálni, és kezdjem el kedvemre (érzitek, ugye, az iróniát a hangomban?).

Andival megint hasfalsérvig röhögtük magunkat, ez az ami nekem bearanyozza az életem. Kicsit már pakoltam is, Mansonra pedig ígéretemhez híven erőteljesen hörgök és rázom a fejem, miközben szelektálom a ruháimat, mert már megint nem férnek el, és mind eközben természetesen úgy érzem, hogy nincs egy kurva göncöm, amit felvehetnék. De hát tudod, ez ilyen, ha az ember szar passzban van (én pedig egy ideje hozom a szériát), akkor szarnak érzi magát, és minden összeválogatott inyenc ruha-szettben is végzetesen fosnak képzeli magát, és mivel tudja, hogy ő maga nem szar, ezért a ruhát okolja. Szóval ha kibaszol egy csomó ruhát, hogy ez se tetszik, az se tetszik, akkor tudd meg itt és most, hogy igazából te vagy szar, vagyis ööööö... csak annyak érzed magad. Nyilván. Mert amikor meg ilyen ihajja csuhajja kedvem van, akkor aztán lehet rajtam elektromos herepacskoló is, az is az arcomba fésülve, akkor is kurva jól nézek ki.