I love Budapest

Ez a bejegyzés főként nekem szól, főként a családomnak! Gyermeki rajongásom Felétek.
Nem kenyerem a Kozsós érzelgősség, de fontos leszögezni, hogy egy szempontból bizonyosan a világ legszerencsésebb gyermeke vagyok. Ez pedig a családom. Velük én napi kontaktban vagyok, és hetente azért biztosan találkozunk. Ha bármi bánat vagy csapás ér, akkor egészen biztos, hogy a széles rokonságom mellettem áll, és halálos nevetésre tudnak fakasztani. Ehhez tudni kell, hogy itt nem a szűk családomról van szó, hanem egy igen nagy csapatról. Itt egy kép, amin a hagyományos is ember le tudja követni a dolgot, én rajzoltam, bitang egy tehetség vagyok. Ott kezdődik a dolog, hogy Nagyika, meg az ő két tesója. Nos, ők mondjuk az első generáció, én meg ugye a harmadik. Közte van Anyu meg a nagynéném, meg ott van nagyika tesójának (Tominak) a két kölke, Dodó, meg az öccse Robocska. Dodónak vannak az ikrei, akikért élek halok. Na, de még ott van a nagynénémnek a 3 gyerkőce, akik a kb velem egykorú unokatesóim. Sajnos a mi családunkban sok a szomorúság is, amelett, hogy nagyon nagy az összetartás meg a szeretet, és mindenki éppen pontosan ugyanolyan habitusú, mint én vagyok, de kábé 4 és fél éve elég sok a baj. Hát mehalt Gyöngyi, aki Dodó anyukája, és állatira fiatalon és hirtelen halt meg, és ez szörnyű, nem láthatta, ahogy a lánya férjhez megy, nem láthatta az unokáit sem (az ikreket), pedig ő szupernagyi alkat volt, de sajnos 2004-ben...
Aztán 2006-ban volt a következő ilyen rémes dolog, Nagyikám másik tesójának a férje, aki nekem olyan, mintha a nagypapám lett volna, a drága Papuka, hát ő nagyon betegen és öregen halt meg, és a világon a legnagyobb nevettető volt ő, és szellemi képességei elképesztőek voltak. Imádtam őt! Drága Papukám, ő volt az. Akkor halt meg, mikor Misivel jártam még 2 éve. Aztán mikor ő meghalt, akkor Mamu, aki az ő felesége, és egyben a Nagyikám nővére, és egyben olyan, mintha a nagymamám lenne, hát ő ekkor megbetegedett. Vagyis ekkorra jött ki rajta. Ő az, akinek agysorvadása van, és halvány árnyéka sincs már önmagának. Legnagyobb jófej volt, most meg nem tudja azt sem, hogy a napok hogyan is követik egymást. Minden nap megy hozzá valaki, de már nem nagyon tud egyedül közlekedni. Nagyon szeretem, és megöl a lelkiismeretfurdalás, hogy már olyan hosszú volt ez az egyre romló betegeskedése, hogy már alig emlékszem milyen is volt, mikor még teljes egészebén önmaga volt. És ez a dolog csak egyre rosszabb. Minden nappal egyre kevesebb dolog jut el hozzá a világból. Aztán ott van Nagyi másik testvére, Tomi. Aki nem olyan, mintha a nagypapám lenne, inkább mintha a nagybátyám, mert még elég fiatal. Az ő lánya Dodó, és az ő felesége, Gyöngyi halt meg 4,5 éve. Nos, ma vele van a baj. Tomival. Érte szorítunk itthon. Hasnyálmirigygyulladással vitték kórházba EGY HÓNAPJA!!! Azóta bent van, ki-be viszik az intenzívről, hol jobban van, hol rosszabbul, de sosincs jól. Megbolondulok, ha belegondolok mit él át, hogy egy hónapja nem látta az unokáit (a másfél éves ikreket), és hogy ő, aki sportember és életében nem volt se beteg, se kórházban, ilyen kiszolgáltatott körülmények között van. Komolyan kivagyok. Lényeg az, hogy ma már meg kellett műteni. Az volt, hogy ha jobban lesz megműtik, vagy ha rosszabbul... Sajnos rosszabbul lett. Bassza meg, kurvára ideges vagyok és elkeseredett!
2,5 órát volt bent a műtéten. Borzasztó dolgokon esett át, és nincs túl az életveszélyen. Megőrülök, komolyan! Ő a család legerősebb oszlopa, ő a család szupermenje!!!! Nem lehet semmi baja!!! Szóval eléggé kivagyok. Meg mindenki. Tomikám! Igyekezzél!