I love Budapest

Jaj, de bőven szeretném kifejteni a mai érzéseimet, de nincs most kedvem. Ez a hét is eltelt, futnak a percek, Váci Mihály - Valami nincs sehol, satöbbi.
Hulla vagyok. Viszont ma bent járt Betyár a rádióban. És ráébresztett arra, hogy már legalább 8 éve észnél vagyok.

Ma pedig indul a szabadságom!!!!!!!!

Figyu már, te most írj nekem egy ímélt, és mondd meg, hogy te milyen ember vagy. Úgy értem melyik csoportba tartozol:

Vegyük úgy, hogy ez is egy körkérdés, amire mindig nagy bőszen válaszoltok nekem.

a) egyszer tévedtem ide, most
b) rendszeresen idetévedek, de csak pár hete/hónapja
c) évek óta idetévedek
d) a rádió hallgatója vagyok és állatira lefüleltem, hogy itt írsz öreglány
e) a, b, vagy c, és ezért a rádiót is meghallgattam.

Egyébként ma nagyon funny volt, mikor Timinek mondom, hogy húh, menjünk már el vásárolni ekkor és ekkor, erre ő mondja, hogy ekkor és ekkor nem ér rá, de én meg csak ekkor és ekkor érek rá. De aztán vigasztalásképpen mondtam neki, hogy semmi baj, még együtt dolgozunk, úgyhogy majd még lesz olyan, amikor ő is és én is ráérek. Erre csalódott arcot vág, majd mondja; huha, te nem tudod? Hallottam ezt-azt... És ilyen az arca, mutatom:
 :S
Aztán én kiborulok, persze, arra asszociáltam, hogy nekem reszeltek, de aztán röhögött. És akkor már én is röhögtem, hogy hinnye, viccelődünk halál előtt???? De aztán a főnök leteremtette valamiért, szóval a balance helyreállt. De Timit nagyon szeretem, szó se róla.
Meg Dániellel mentem haza (fűrészporos volt az asszony hasa), és elég nehézkesen sikerült összeegyztetnünk az indulást, de ma olyan sokáig szoptam bent, hogy a következő műsorsávban dolgozó kollégáimat is megismertem. Ilyen se vót még.