I love Budapest

Na, ez a nap is meg volt (és basszon meg a menyét, de majdnem Alvint kezdtem dalolni, hogy ez a nap már eleve szar volt... - csak fel böffentem a nagy kérődzés közben szimpatikus kamaszkorom).

Sok minden történt, többek közt Andrej hercegnővel eltakarodtunk Ausztriába, és olyan síeltünk, te, reggel 9től délután fél5ig, úgy kellett minket műtéti úton eltávolítani a pályától. Jaj, nagyon bitangos volt, és hagy nyúljak vissza ismét csecsszopó koromba, és engedtessék meg nekem, hogy ezen kifejezést használjam: MEGAMORC (aki tudja honnan van, az komolyan mondom kap egy valamit - moirablog@gmail.com - a moira.blogol.hu szerkesztősége) volt a mai mapom. Ha el tudnék vonatkoztatni a dimenziótól melyben sajnos benne vagyok, akkor azt mondanám, hogy az idei évem egyik legfaszányosabb napja volt. Általában az ilyen könnyelmű kijelentéseket január 1. és január 4. között el szoktam lődösni, sőt, bár ez nem az én sztorim, hanem Andikáé, történt egyszer, hogy találkoztunk reggel 6-kor a Moszkván, egyikünk se lát, meg még konkrétan álmodunk, de észleljük egymást a homályban, megközelítjük egymást a testünkkel, sok másik ember testét kikerülve, majd Andika arca elkerekedik, és azt mondja nekem reggel kibaszott 6-kor: EZ ÉLETEM LEGROSSZABB NAPJA!! Na, hát erről ennyit.

A másik dolog meg, hogy a rokonaim egészségi állapota keleten változatlan, de ma igyekszem a saját életemre koncentrálni, és erről ma nem beszélek.

Viszont, hogy ez a Terézanyu film, ez mekkora foshalom! Te holy shit! Hámori Gabit  - bár még nem láttam színpadon - a filmjeiben sehogy se színésznő ő nekem. A képek viszont sokszor nagyon szépek. Váh, de a sztori, a szerepek, a szituk, az események, hát hol, miiiiii?? Mekkora nonszensz? Rossz irányba torzított rossz klisék, rossz rossz vágyak, rossz előítéletek, rossz film. Sorry. Magam, mint képzett filmszakos és ezenfelül nyilvánvalóan szavahihető kritikus azt mondom, ez a film nem_bejövős (üss meg csecsemő még egyszer! - Levente és Artúr úr - GYK: Britney Spears: Hit me Baby one more time!).

Holnap kozmikus, meg Andrejal shpping, aztán mozika. De az milyen szopó már, hogy éjt nappallá téve nem eszem, nem iszom, nem bulizom és főleg nem vásárolok, hogy spóroljak a síelésre (febr. 7. - tudod). Erre itt csapkodom a mellkasom, hogy mekkora császárnő vagyok, hogy ennyi lovettát tudtam spórolni, de bázzmeg, ezt mindet most befizetem! És akkor nullán vagyok. Na, de akkor már azért megvárom a kövi havi fizukát, hátha, érted, a bank megörül nekem, hogy ennyi (több csincsillió dollárról van szó) lovettát fialtatok náluk, oszt megküldi kamattal.