I love Budapest

Megtörtént. Amitől 3 hónapja retteg a családom. Akkor most elmesélek valamit. Ez egy olyan történet, amit eddig csak magamban realizáltam, és csak Bazsinak mondtam eddig. Mert nem akartam az ördögöt festeni a falra.

(Itt egy kis segítség)

1958-ban kezdődött. Nagyikám Nórával volt terhes, amikor meghalt a dédipapám. A nagyikám terhesen temette el az édesapját. Aztán Nóra felnőtt, férjhez ment, és mikor ő terhes lett Flórával, akkor halt meg a dédimamám. Nórika várandósan temette el a nagymamáját. Aztán Dorka várandós lett az ikrekkel. Akkor halt meg Papukám. 3-adjára is kismama nagy pocakkal a temetőben. És most Soni várja a picit, és ma délben meghalt Tomi. Mindig mikor lányok születtek a családban, meghalt valaki. Amikor én születtem, akkor nem. Remélem, hogy rajtam nem ül ez a pokoli átok. Tegnap azt álmodtam, hogy Tomi meghalt. Sírva ébredtem fel. Ma Robi azt álmodta, hogy Gyöngyi és Tomi fogják egymás kezét (Gyöngyi Tomi felesége, 2004-ben halt meg, egy perc alatt, szívinfarktusban :((().
Aztán ma Anyu meg Nóra elmentek Dorkáékhoz. Dorka bement Tomihoz a kórházba, addig anyuék vigyáztak a kicsikre. Tomi aludt. Szépen, egyenletesen lélegzett. Dorka beszélt hozzá. Mondta, hogy most kimegy vásárolni. Aztán mire visszatért, már nem élt... Dorka sírva hívta a Nagyikámat, hogy Apu milyen tapintatos volt, hogy nem akkor halt meg mikor bent voltam nála éppen... Drága Tomikám!!!! Egy életerős férfi, nem ivott, nem dohányzott, sportoló volt, mindenki szerette, karakán, jó humorú, kiváló nagypapája a kis ikerbébiknek. Felesége, Gyöngyi meghalt, élete öröme a családja volt. Síelni járt, társas összejövetelekre, a legerősebb férfi volt a családomban. Éppenhogy belekóstolt a nagypapa szerepbe; az ikrek januárban lesznek két évesek. Elég keserűség volt, hogy Gyöngyi már nincs, és a babáknak nincs nagymamájuk. És most, Soni várja az első babát. Még egy unoka útban. De már nem várta meg. Ez a betegség lecsapott rá, mint a villám. Október elsején vitték be a kórházba, hasnyálmirigygyulladással. Várni kellett, míg megoperálhatták. Hasnyálmirigyének nagy részét eltávolították. Csöveken volt. Az én életerős nagybátyám! Aztán még megoperálták, hol jobban volt, hol rosszabbul. Aztán volt, mikor azt mondták az orvosok, hogy már túl van a nehezén, erős szervezet, rendbe fog jönni. Aztán 15-én, éppen az nap, mikor kiderült, hogy Soni leány gyermeket hord a szíve alatt, valami baj történt. Túl sok savat termelt a teste, és csak későn vették észre. Szétmarta belül. És akkor azt mondták az orvosok, hogy már nem jön ki a kórházból. Onnantól kezdve az egész egy időzített bomba volt. Dorka, Robi és Nagyi felváltva járkáltak be hozzá, éjt nappallá téve ücsörögtek az ágyánál. Tomi hol magánál volt, hol nem. Egy nap behívatta magához Sonit, hogy megnézze a pocakját. Talán érezte, hogy most láthatja utoljára az unokáját... Annyira geci ez az élet! Amikor végre nagypapa lett, és végre élvezhetné a nyugdíjas éveit, amikor jön az új unoka, és mind eközben persze egy falat fájdalom is ott van, hogy Gyöngyi már nincs mellette, egyszerre apja és anyja a gyerekeinek, egyszerre nagypapája és nagymamája a kicsiknek... És akkor beng, lesújt! Hol van igazság ebben a kibaszott életben? Hol?

Úgyhogy ma, Anyu hívott, hogy Tomi meghalt. Nagyikámhoz rohantunk ezerrel át. Sírt. Az öccse volt. A legkisebb ugrifüles a három testvér közül. Az öcsike. A három testvér. Nagyika, Mamu és Tomi. Mind hárman elvesztették már a házastársukat. Tragikusan és igazságtalanul korán. Hárman maradtak. És most már csak ketten. Gerivel átmentünk Nagyihoz. Aztán jött Sanyi, aztán jött Beni, meg Marciék, aztán Anyu és Nóra... Olyan jó, hogy ilyen nagy a családom, és hogy ennyire szeretjül egymást. Támaszkodhatunk egymásra. És tudod mi a legjobb, hogy nem csak akkor, ha baj van. Hanem mindig. Az év mindennapján azon vagyunk, hogy a lehető legtöbbet legyünk együtt. Szívemből kívánom, hogy legalább 30 évig semmi bánata ne legyen a családom egyik tagjának se! Most 30 év boldogság kell! Jó egészség! Szívemből kívánom, hogy majd amikor az ikrek és Soni meg sem született kibabája, meg az én és tesóm gyerekei felnőnek, ugyanilyen összetartók legyünk, és ugyanilyen szeretetteljesek, mint most, és mint amilyenek voltunk, mióta világ a világ!

Jaj. Tomikám. Nagyon szeretlek. És bízom abban, hogy most már együtt vagy Gyöngyivel.