Jaj, ma nagyon buzgómócsing voltam az új gyaki kislánnyal. Előre dolgozunk. Istenem, már csak egy dologért imádkozom éjt nappallá téve; hogy a holnapi beszélgetés konstruktív legyen, hogy végre hajrá hajrá, hogy végre megbeszéljük, megcsináljuk, kiadjuk, és menjen, robogjon a sok ötlet. Hát ennyi. Ugyanitt egyébként színészetre hajlamos lányt keresek, de komolyan, remek kisfilm készítése céljából. Jelentkezni jobbra fönt. Drámai jellegű film, részletek ímélben. Rendes cuccal, vágókkal, rendezővel, minden.
Ma voltam kis bébiknél, akik egyébként már több mint két évesek, és valami olyan mérhetetlenül rosszak, hogy JÉZUS, de persze imádom őket! Ma például egy kósza pillanatra hanyattfeküdtem a szőnyegen és azonnal két pár bébiláb volt a fejemen. Aztán egy pillanatra eltűnt az egyik kis bébike az előszobában, majd pár perc elteltével utána megyek, hogy mégis hol ez a kis Judika, látom, hogy a kis terrorista kirámolta az egész táskámat, de mindenestül, és amikor ránézek, hogy Judika, nem vagy te egy kicsit rossz???? Akkor bűnbánó arcot vág, és azt mondja bólogatva: De. Aztán röhög. Úgy imádom őket, de olyan rosszak ezek, de úgy röhögök rajtuk!
Holnap korán kelek, úgyhogy ma korán hunyni térek.
