I love Budapest

Ma reggel keltem, méghozzá korán. Nem bírom a reggeleket. Általában, ha tehetem kihagyom őket, és mint ahogyan azt a minap Boginak is kifejtettem, igyekszem a napot a délelőttnél kezdeni. De! Mielőtt bármit írnék, le kell szögeznem, hogy újabban olyan penetráns, ótvar büdös terjeng az egész madafaka kerületben, de még a szomszédosban is, hogy a belem kihányom. Anyu szerint a szemétégető lehet. De eddig nem éreztem. Olyan, mint mikor a Solfatara vulkánnál kempingeztünk baze, ocsmány bűz van, és ez felcseszi az agyam. Majd javasolni fogom két műsorunkba is, hogy járjanak utána, mert ezt én nem bírom idegileg.

Na, aztán lényeg a lényeg. Andikával reggel találkoztunk, max 20 percet késtem, annál egy pillanattal se többet. Vettem egy kabátot, mert az jó. Aztán mentem dolgozni, ott eltelegetett az élet, újabban sokkal jobb ott, hatékonyabban tudunk dolgozni, úgyhogy ez faszányos.

Aztán Danival jöttem haza a buszon, és éppen világmegváltó gondolataink voltak, mint mindig ilyenkor munka után, és éppen modtam neki, hogy számomra egy_igaz_és_kielégítő álomállás létezik, az pedig a következő: alvás szempontjából tesztelni ágymatracokat. Erre, mikor ezt kimondtam, a velünk szemben ülő kagylózó asszony elkezdett gurgulázva röhögni, marha vicces volt.

Aztán. Andikával még beszéltem ma 3 órát este, és kerestük szerte a világban a jó kis nyaraló helyeket, meg azokat is, ahol már voltunk kiskorunkban, nem akarok nagyon gizdulni, de fél Európa megvolt, és most keresgéltük a Googleearth-ön a tájakat, és közben elevenen téptük fel a már rég beheggedt sebeket, úgy mint: emlékszel, mikor szerelmes voltam egy évesen a nemtomkibe, jézus, ennél a játszótérnél nézett rám először, annyááááám! És más ilyen mondatok. Szóval nagyszerű volt.

Ma meghívtak egy bulikába, de holnap is megyek, és szombaton is, de ma láblóbálás volt, mert a tavaszi afrikai torokgyík kikezdte a torkom, oszt' persze lehet, hogy csak az ideg húzódott rája. Na, lényeg az, hogy hétvégén elvileg jön hozzám kedves Gabesz, hogy megcsinálja a gépem (mert Gabesz nagy hekker ám), és onnantól kezdve újra arany élet. De hogy ez mért fontos? Mert ha sokat bulikázom, akkor nem leszek itthon, ami azt jelenti, hogy nem tudok kellőképpen rendet rakni és kitakarítani, és ami itt folyik már nálam Gyöngyösön, az n-edik emeleten, a privát szobámban, azt embernek nem ajánlom, de még csak megtekintésre sem. Tehát nagyjából minden ruhadarabom itt van összehajtogatva egy hatalmas stószban a pautágyon, meg cédék és dévédék mindenütt, meg táskák, jézus, van még nálam rendetlenebb ember a bolygón???

Mindeközben Baszógépen jár az eszem, de hogy minek, azt nem tudom, és közben reszelgetem a körmöm és hülyeségeket beszélek.

Na, és akkor a lényeg! Hannabébi ma nagyon bírta a tejecskét, holnap már 8x3 grammot kap, végre meg tud erősödni ez a kis bébibogyó! Állítólag elég mozgékony a kicsike, és ez jelen esetben jó hír! Hajrá kisbabám! Hajrá Hannácska!

Hát így élek. A sodrásban.