Ööö, szerintem menjél el innen, az lesz a legjobb, most elég szomorú vagyok, úgyhogy ha nem akarsz lehangolódni, vagy ilyesmi állapotokat elérni, akkor szerintem hess.
Nagyon fárasztó és lélekölő úgy működni a világban, hogy bennem nincs egy percnyi nyugalom sem. Borzasztó nehéz úgy dolgozni, beszélgetni, jópofizni, nevetni, gondolkodni, hogy közben csak kussban ülnék és a pokolra kívánnék mindent. De meg tudom csinálni. Mindig mindent meg tudok csinálni. És most nem magamat győzködöm. Végigcsináltam Tomi mellett is. Már nem nagyon emlékszem milyen volt, mielőtt nem aggódtam halálra magam a szeretteimért.
Minden létező vágyam, hogy Hannácska végre túl legyen a nehezén. Holnap megint megműtik. Vagy holnap után. Hogy hihetnék bármiben, amikor egy ekkora kisbabát ennyi sorscsapás ér?
Ma remek hangulatú klubdélután vagyok. És ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy szívélyesen üdvözöljem azt a paraszt sofőrt, aki rádudál a védtelen gyalogosra a zebrán, ezenkívül mindenképpen szeretném üdvözölni mély tisztelettel a Főtáv édes anyukáját, hogy az 57 000 Ft-os fűtésszámla után még egy kis hűtőmágnessel is kedveskednek. És az imént említetteknek egy régesrégi indián mondást idéznék (na, jó, nem. Ez volt felírva a padomra a suliban, mikor elsős gimis lettem, meg is rökönyödtem, hogy mik vannak.): Basszátok szíven a jó édes kurva anyátok rézzel kivert lúgköves picsáját.
Köszönöm a szót.
2009.03.23. 22:26 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr496356387
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
