I love Budapest

Jaj, már megint sok a dolog! Pénteken volt a munki, meg a szpotolás, aztán mentem Bazsikához, nem akartam, de végül ott aludtam. Aztán másnap korán fel, haza, kicsit basztam itthon a rezet, aztán Bazsihoz mentem vissza, mert jelmezbálba voltunk hivatalosak. Én nagyszerű öltözetet öltöttem (a szó minden létező értelmében), egy olyan 3 óra pepecselés alatt készen is lettem. Aztán irány a Picasso, elvoltunk, elvoltunk, de nem alkotott maradandót a hangulat. Aztán taxiztunk Bazserhoz, már megint nála háltam, átbeszélgettük az életünket, reggel Jóbarátokra sztondultunk, mert ahhoz nagyon, de nagyon értünk!

Hát így élek.

Hannácska vérátömlesztést kap, kevés a vörösvérsejtje! Babuska! Légy erős és egészséges!

... és a madafaka gugláj még mindig megtalál, pedig Odil meg DPS olyan jófejek voltatok, hogy megírtátok, hogyan kell kibekkelni, but it doesn't work. Mééééért?

Ma a nagy idegőrlés és idegtépés és rohamos kiábrándulás naaaagy napja volt. Természeretesen rébuszos bejegyzés következik, fogadjátok és értsétek szeretettel!

Sok a dolog, halad a dolog (nagyon nehéz volt kitérni a "dolog" szó elől - Chandler Bingilingi). Volt SCH-ben adáska, faszácska volt.
Hazaiszkoltam mondjuk hamar. De megérdemlem. De tudod még mi az, amit hihetetlenül megérdemlek, már-már olyannyira, hogy kijár? Egy kibaszott hónap Balin!!!!!!!! Nem vinnél el? Becsszó jófej leszek.

Tömören csak annyit szeretnék elmondani (hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad, ugye), hogy aki minden apró csacsiságon felidegesíti magát izomból - de nem úgy, hogy hinnye, meg hasonlók, hanem véresen komolyan, és a semmin, és úgy érzi, a világ támad, és úgy érzi, mindenki támad, és úgy érzi, mindenki rosszat akar neki, és ő egyedül van ebben a kibaszott világban, és agyal, hogy hogyan vághatna vissza a semmiért, agresszívan -, azt az embert sajnálom. Ma összeveszett velem egy ember. Egy olyan kritikára szívta tele magát, amire én azt mondom, oh, jujjjjj, és ennyi. De nagyon vicces volt, mert én ültem, ő meg veszekedett. De persze rettenetesen felbaszta az agyam, csak nem akartam ezt tovább érezni, úgyhogy elhatárolódtam, mondtam oké; megint tanultam, alvó oroszlán ne legyen ébren. Én minden esetre rangon alul viselkedtem, a veszekedő ember pedig nem. És ezt mindenki értse úgy, ahogy gondolom.

Hannácska keleten változatlan.

Mostanában mindig olyan faszányosan megy a munka, hogy már-már szuperhírónak érzem magam (főként a körülményeket tekintve). Ma nagyon lazára vettem a figurát, mert überbuzgó vagyok, és előre dolgozom, mindig egy lépéssel magam előtt járok, hogy ha bárki vagy bármi kigáncsolna, akkor is talpon legyek. Ezt nevezem én fifikának. Annyi mindent akartam írni, de mindent elfelejtettem. Ja, de mondjuk pl. azt is, hogy az új kedvenc, oximoron jellgű kifejezésem: FULL ÜRES! Hát bazmeg! Könyörgöm!

Tegnap voltam egyébként a kicsi ikreknél, hát majdnem elájultam, annyira kemények! Juditka nagy dumás, éppcsakhogy elmúlt két éves, de olyan szinten ragoz a gyerek, hogy sok hazai tuskó elbújhat (de mondjuk az ország 30%-a biztos). Történt ugyanis, hogy a bébikék legóztak, és természetesen van anya-legoember, meg apa-legomber, sőt, nagyi-legoember is van náluk. Szépen benyomták ezeket a tárgyakat a lego-traktorba, de Danika egy hirtelen mozdulattal kiszedte és elrejtette a férfi-legoembert (apa). Mire Juditka (itt kihangsúlyoznám: 2 éves, tehát kettő): Add vissza az apámat! Aztán volt még egy jó húzása, éppen ledobált valamit a kölyök a kanapéról, mondom neki, hogy nem vagy te véletlenül pokolian rossz kislány? Erre ő: Nem, aranyos vagyok! Danikám már kevésbé aktív duma tekintetében, ő általában a szavak első szótagjával próbál közölni, és még mindig fel van háborodva, hogy mi ez a diszkrimináció, hogy Juditkát megérti mindenki, őt meg nem. Meg volt olyan, hogy néztem velük a Hófehérkét (Disney változat, naná, hogy nem gyerek-barát), és van az a csúnya boszis rész. Én ekkor még nem tudtam, de az anyukájuk ilyenkor mindig eltekeri a filmet, mert félnek ezek a kiskölkök. De most velem nézték, én meg ugye nem tekertem el. Erre, mikor közeleg a boszi, Jucika azt mondja, takard el a szemeeeeeem! Erre a kezem a szeme elé teszem, bekucorodik az ölembe és fél, mondjuk itt már azért kapcsoltam (mivel ördögöm van és vaslogikám - hallgassátok meg a népességszámláló ügyfélszolgálatáról szóüló fámát), hogy talán el kéne tekerni, de fel kell falni őket, olyan cukorborsótündérmogyorók!

Egyébként kivételesen a mai körkérdésünk nem kapcsolódik semmihez; mi a pék faszának öltözzek a farsangi bulin? Kritériumok: legyen nő-kompatibilis, de ne kurva, egyértelmű, ám annál egyszerűbben elkészíthető, ötletes, esetleg funny. ... és esetleg ugyanezt férfi változatra.

Aki a legjobbat küldi nekem ímélben (a cím márpedig ott van jobbra fent), annak ötletét kivitelezem!! Hajrá, hajrá!!!


Hannácska állapota változatlan.

Hannácska ma reggelre agyvérzést kapott. Még velünk van. Fájdalmaimat megpróbálhatnám szavakkal kifejezni, de semmi értelme.

Basszamegbasszamegbasszameg! Már tényleg nagyon kivagyok. Az előbb egy félórás zokogógörcs tört rám, olyan volt, mint valami hisztériás pánikroham. Komolyan. Stop pressuring me!!! Anyu mesélte, hogy Hannácskának van haja, és erre egyszerűen csak elkezdtem bőgni, pedig nem akartam. Bőgtem, és nem bírtam abbahagyni. Nem akarom belehergelni magam, és nem akarok egész nap erre gondolni, de talán éppen ezért tört így rám a dolog, hogy csitítgatom magam. De nagyon megvisel, hogy ennyi szar van, nem ecsetelem - ha voltál itt az elmúlt 3 hónapban, akkor tudod. Nem hiszem el, hogy ilyen hosszú ideje ömlik ez a szarfolyam!

BOLDOGSÁGOT és egészséges bébiket!!!!!!!!!!!!!!

Hannácska állapota változatlan.

Ma pedig bent volt nálunk a szerkesztőségben Varga Dani, olimpikon, és aki nagyjából 35 centivel magasabb nálam. A lányok nagy része zihálva kapkodta a levegőt, míg én finoman és diszkréten bevonultam a konyhába elájulni. Hát így állunk.

A mai munka jó volt, igazából jó minden, jön a tavasz, jön az új ügy, amiről természetesen csak a maga idejében írok majd, csak a picurika Hannácska legyen már végre túl a nehézségeken, és lehessen látogatni, meg beszélgetni vele, édes kis bogárka! Hajrá Hannácska!!!!

Szóval tudjátok, jön a családba egy babucika. Mikor Tomi meghalt, írtam, hogy jön Sonika és Robika első csöpp kölke. Sose gondoltam volna, hogy egy babuska születésétől ilyen keservesen fogok majd sírni - bánatomban. Pedig nagyon vártam a bébikét, és már a mamája pocakjában nagyon szerettem. Májusban érkezett volna Hannácska, május végén. De tegnap a mamájának elfolyt a vize, és megszületett! 6 hónapra! Kisbabácska! Nagyon picike, nagyon oda vagyok, oda van mindenki, első kisbabája Robiéknak, és olyan picurka, te jó ég, 95 deka, de állítólag mesegyönyörű! Istenem, még 2 hónapig tuti bent kell lennie a kórházban, az első hét a kritikus! Újra ugyanaz a kibaszott érzés, hogy valaki, akit szeretek kórházban van, és izgulunk, és drukkolunk, komolyan, én ezt az érzést soha a büdös kurva életbe nem akarom érezni többet! Hannácskának meg nagyon szorítok, meg az anyukájának is, mert császározták! Úgyhogy édes kis drágáim: makulátlan egészséget kívánok! Hannácska, légy erős, egészséges babuska!

Na, ez a legfontosabb. Aztán a többi.

Csütörtökön voltunk SCH-ben, Dzsezzklub volt, Andrisék zenéltek. Ott volt a korábban Kövesiként aposztrofált kedves fiú is, dumálgattunk egy kicsit, aztán Hegoékkal is, aztán meg elkezdtem arra gondolni, hogy mi van, ha egy nálam pár évvel fiatalabb fiúcska tetszik, de aztán abbahagytam az erre gondolást. De lehet, hogy a hír igaz. Még nem tudom. Legyen meglepetés.

Aztán pénteken korán hunytam, mert szombaton reggel 7-re jöttek értem Ági, Ildi meg Attika, és mentünk síelni. Hát.. aki már tud síelni és 180 km-s pályákhoz szokott, annak semmilyen formában nem ajánlom a hazai terepet, mondjuk annál sokkal jobb volt, mint amire számítottam, de valahogy egyáltalán nem volt poén, hogy 20 perc sorban állás után 20 mp alatt leérek, de úgy, hogy még fel se tudtam gyorsulni rendesen. Szóval nem nekem való, megint egy tapasztalattal bölcsebbek lettünk. Viszont nagyon jól éreztük magunkat, remek volt kimozdulni, meg azért mozogtunk is egy kicsit, úgyhogy a nap összességében nagyon jól telt. Aztán hazaértem, és Anyu mondta, hogy van egy jó meg egy rossz híre... Éreztem, hogy baj van. És akkor mondta, hogy Hannácska megszületett. Egyből sírhatnékom lett, mert tudtam, hogy ez nagyon korai, és egyből éreztem, hogy ez most Robikának meg Soninak milyen kurva nehéz, hogy eddig is dráma dráma hátán volt a családomban, és hogy Soni terhessége cseppet sem volt zökkenőmentes, és hogy most ez a kis csöppség 95 deka, anyira picurka, hogy el sem tudod képzelni! Olyan korán érkezett, hogy senki se számított rá, váratlanul beng, itt a baba, nagyon korán! Sírdogálok néha, hogy mért történik ennyi minden szar újabban a családomban... Szóval aggódom, de bizakodó is vagyok. Az első egy hét kritikus. Kis drága Hannácska!

Na, aztán tegnap este volt szombat este. Mentünk Hego koncertre, ott volt a nagy régi csapat, Fütyök, Andris, Karesz is lenézett, és még vagy 100 ember, akit ismerek, a koncert nagyon klafa volt, de egyre csak a kisgyereken járt az eszem. Aki fiatalabb nálam pár évecskével. hirtelenjében erős vágyat éreztem arra, hogy megöleljem, vagy valami ilyesmi. De ő csak sürgött-forgott, kislánykák lihegtek a nyomában, én meg inkább Danival beszélgettem, meg a másik Danival, meg mindenkivel, néha azért ezzel a kiskölyökkel is, és bár erős a vonzalom a részemről, azért mégis túlzásnak érzem én ezt a korkülönbséget. Ha jól rémlik, 5 évről van szó. Aztán jött egy srác a semmiből, és mondta, hogy szereti a mosolygós embereket, és milyen klassz, hogy mosolygok, és aztán beszélgettünk, meg táncoltunk nagyon sokat, de aztán ő kicsit rám akart mászni, viszont én meg egyáltalán nem akartam, hogy rám másszon ez az idegen csődör, aki nem is tetszett nekem, de nagyon kedves volt, aztán csak jött, hogy ő megcsókol, én meg eleinte udvariasan mondtam neki, hogy hélóhéló ácsi ácsi, aztán meg elköszöntünk a sráctól és leléptünk (mert Andikával voltam), és olyan fél 5 körül hazaértünk. Bár nem rúgtam be tegnap igazán, kicsit másnaposan érzem magam.

Ma meg családi ebéd volt, nem volt egyszerű a dolog, valami sznobéria helyen voltunk, ahol semmi normális kaja nem volt, csak ilyenek, hogy Paréjjal* és kecske sajttal futtatott oregánós és fenyőmagos jércemell, illatos borsos jázminrizzsel, én meg a normális, embernek való kajákat jobban szeretem, szóval nem nagyon volt nagy kaland ez a dolog, ám az annál inkább, hogy Mamuval (akinek agysorvadása van) már nem nagyon lehet sehova elmenni, annyira le van már épülve, nagyon fáj ez nekem.

Annyira szar, hogy ennyire imádom a családom, és ahelyett, hogy csupa klassz történne, csak a szar van mindig. De remélem, Hannácska mielőbb rendbe jön, és sok kacagás és sok bébis mese lesz még! Szóval, drukkolj ezért a kis porontyért!

* 20:50 - újra elolvastam a bejegyzést, hát hogy írhattam azt a paraj helyett, hogy paréj? Jézus! Fáradok :D

Gyerekek, volt itt minden. de azokról majd csak ha lesz időm. De a legfontosabbat leírom, mert rád és a gondolataidra is szükségem van!

Szóval tudjátok, jön a családba egy babucika. Sose gondoltam volna, hogy egy babuska születésétől ilyen keservesen fogok majd sírni, bánatomban. Pedig nagyon vártam a bébikét, és már a mamája pocakjában nagyon szerettem. Májusban érkezett volna Hannácska, május végén. De tegnap a mamájának elfolyt a vize, és megszületett! 6 hónapra! Kisbabácska! Nagyon picike, nagyon oda vagyok, oda van mindenki, első kisbabája Robiéknak, és olyan picurka, te jó ég, 95 deka, de állítólag mesegyönyörű! Istenem, még 2 hónapig tuti bent kell lennie a kórházban, az első hét a kritikus! Újra ugyanaz a kibaszott érzés, hogy valaki a kórházban van, és izgulunk, és drukkolunk, komolyan, én ezt az érzést soha a büdös kurva életbe nem akarom érezni! Hannácskának meg nagyon szorítok, meg az anyukájának is, mert császározták! Úgyhogy édes kis drágáin: makulátlan egésztséget kívánok!

Jaj, de impulzív és emocionális volt az este! De most takarodom aludni, hogy holnap is ember legyek! Szombaton uristen de jó lesz!