I love Budapest

Még kihagytam a napom fénypontját! Éppen Budáról tartottam Pestre az egyik kiváló közlekedési járművel, és mikor éppen hajtunk fel az Erzsébet-hídra, mit látok? Hogy felkapcsolják a villanyt a városban! Látom, ahogy fény borul finoman a hídra, majd várakozással telve elfordítom a fejem balra, és abban a pillanatban megtörténik az, amit eddig csak egyetlen egyszer láttam életemben; a Lánchídon is felvillannak a lámpák! Lenyűgöző volt!

Az elmúlt két napban ugyan a történések száma kivételesen véges, ám annál nagyobb horderejűek ezek a történések. A megbeszélés faszányosan sikerült, olyannyira, hogy lesz is haladás, meg volt ötletelés, és Moira nagyon szereti, amikor ötletelés van meg bréjnsztorming meg kiadós kreatívkodás. Szóval lesz itt még bitang nagy goldlájfkodás, meg Honolulu, meg elektromos herepacskoló - az utóbbi mindenképpen.
Aztán. Mi is volt még?
Jaj, az überlényeg! Tegnap zsírkutya csajos bulika volt, és hogy a nagy, öreg reppert idézzem: De hagyjuk is munkát, mert sietek éppen, Talizunk a csajokkal a Liszt Ferenc téren. "Szex és Nyújork" paródia túra. Nagyvárosi, kozmo, trendi kultúra. Szóval a fősulis kislánykáimmal ipari traccspartit csaptunk a Szimplában (amit továbbra se nagyon kedvelek - a szerk.), elég jó volt. Gyakrabban kéne az ilyesmit művelni.

Ma jó volt a munkácska!

Szombaton meg lehet, hogy elruccanunk síelni, de a kurvák vére folyjon patakokban, elolvad!!!! A hó!!!! Ne olvaggggyáááááá! El!

Jaj, no, még mindig buzgok, szuperfaszán előre dolgozom, talán pénteken megengedem magamnak, hogy egy órával később menjek be. Éljek!

.... éssssss még egy nagyon fontos ügy! 7-én meg 13-án giga farsang lesz, micsináljaaak?

Jaj, ma nagyon buzgómócsing voltam az új gyaki kislánnyal. Előre dolgozunk. Istenem, már csak egy dologért imádkozom éjt nappallá téve; hogy a holnapi beszélgetés konstruktív legyen, hogy végre hajrá hajrá, hogy végre megbeszéljük, megcsináljuk, kiadjuk, és menjen, robogjon a sok ötlet. Hát ennyi. Ugyanitt egyébként színészetre hajlamos lányt keresek, de komolyan, remek kisfilm készítése céljából. Jelentkezni jobbra fönt. Drámai jellegű film, részletek ímélben. Rendes cuccal, vágókkal, rendezővel, minden.
Ma voltam kis bébiknél, akik egyébként már több mint két évesek, és valami olyan mérhetetlenül rosszak, hogy JÉZUS, de persze imádom őket! Ma például egy kósza pillanatra hanyattfeküdtem a szőnyegen és azonnal két pár bébiláb volt a fejemen. Aztán egy pillanatra eltűnt az egyik kis bébike az előszobában, majd pár perc elteltével utána megyek, hogy mégis hol ez a kis Judika, látom, hogy a kis terrorista kirámolta az egész táskámat, de mindenestül, és amikor ránézek, hogy Judika, nem vagy te egy kicsit rossz???? Akkor bűnbánó arcot vág, és azt mondja bólogatva: De. Aztán röhög. Úgy imádom őket, de olyan rosszak ezek, de úgy röhögök rajtuk!

Még a Lami este: már nem nagyon volt megállás, de nagyon vicces volt, ahogy a
kérésemet követően (mely szerint egyáltalán nem áll szándékomban a
többiek előtt ilyesmit csinálni) elkezdtünk le-föl rohangálni a
koliban, mint két begerjedt kamasz kábé, és kerestünk valami kis zugot,
no persze nem arra, hogy dugjunk (bár szerintem ő arra is :D), hiszen,
mint az ismeretes, Moirát egyáltalán nem könnyű táncba vinni. Lényeg
az, hogy kurva jó volt az este, eléggé hiányzik, hogy egy pasi úgy
nyúljon hozzám, ahogy tegnap az a srácocska, akihez persze nem fűzök
nagy reményeket, de sose lehessen tudni! Minden esetre a tegnap este
rávilágított arra, hogy huh, kedves ez a kölyök, a fantáziám el is
szaladgált kicsit a mi lenne ha irányába...

Tegnap Heggerrel talicskáztam, a jó kis hányásszagú Dürer-kertben dumcsiztuk át az éjszakát.

... egyébként meg lehet, hogy rohadtul máshol, de legalábbis más néven kéne folytatnom a blogolást, mert annyira egyértelműen ide lehet találni, csak beütöd a guglájba, hogy moira, és kb az első az én blogom.

Nagyon sokkal jövök, tudom, de majd most!

Tehát kezdjük ott, hogy szerdán volt egy jó kis megbeszélés a gyakorlati helyemmel, hogy újraélesztjük a kiváló kollégiumi rádiót, végre nosztalgia, egy kis szabadszájúság, úgyhogy hobbi szinten is űzni fogom a szakmát. Hogy mikor indul ez a dolog, azt még nem tudni.

Aztán csütörtökön Bazzsernál háltam, ezen nincs mit ragozni, megnéztük az Elveszett szobát, elég izgis volt.

Pénteken összefutottam Kereplővel munka előtt, jaj, istenem, hogy tetszik nekem, de sajnos azt hiszem én nem tetszem neki annyira, hogy igazán akarjon, úgyhogy - mint már oly sokakat - a felejtő listára helyezem őt is. De azért jó volt újra látni, meg felidézte bennem a kedves és mosolygós reménykedés időszakát. Ő igazán jó parti lett volna nekem.
Aztán este volt a giga bulika, Ed Rush, Optical, Matrix és Mc Rhymetime, eléggé csapatták, csak olyan zenék, amiket imádok, ott voltunk olyan negyed négyig, de már kb. állni nem bírtam, de azért ugráltam, szóval faszányos volt, gyertek még srácok!! Aztán Andika is meg én is Bazsinál aludtunk, majd délben jött értem Fáter és mentünk Mamához ebédelni. Kicsit fáradt voltam. Én ahelyett, hogy a hétvégén véresre aludnám magam, inkább még jobban megszopatom a testem, és 5-6 órákat alszom, nem vagyok komplett. Na, mindegy, lényeg, hogy másnap csengett a fülem all the day és fájt a testem a sok ugrabugrától.

Aztán tegnap volt az a bizonyos buli, amit most már nevén nevezhetek! Lameronkának volt a meglepetés bulija! Nagyon fasza volt, úgy meglepődött, mint ide Lacháza, láttam, hogy már lábadozott könnybe a kis szemgolyóbisa! Aztán volt Sztájló koncsertó, én meg nagyon sokat beszélgettem (jaj, baszki, az a baj, hogy már mindenki olvas, aki él és mozog, és félve írok az érzelmi ügyekről) egy sráccal, akinek a neve mondjuk legyen... öööö... Kövesi. Na, szóval nagyon sokat beszélgettünk, nagyon egy húron voltunk, és nem mellesleg tegnap szemmel láthatóan (mivel mással?) elég jól néztem ki többek állítása szerint is, és ezt magam is tapasztaltam, amikor kb. négyen vagy öten is konkrétan erőteljesen rám szimpatizáltak, bár főként irreleváns személyek, de azért hízelgő volt. Na, lényeg az, hogy kicsit paráztam a buli előtt, ugyanis a társaság felét akkor láttam utoljára, amikor betévedtünk már mocsár részegen egy házibuliba, és azóta is égek, és nem nagyon mertem előttük mutatkozni, pedig tudom, hogy nem kéne ilyeneken izélnem, de azért mégis. Na, lényeg az, hogy kiderült, hogy azon a házibulin igazából nem is volt akkora gáz, mert mindenki más is éppen annyira szét volt csapva, mint mi Andikával.
De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, volt ez a Kövesi, vele sokat ment a duma, már-már úgy láttam, hogy hohó, milyen helyes és jópofa, és csak néztük egymást és be nem állt a szánk órákon át. De aztán! Megjelent a korábbi bejegyzésekben már említett és nevén nem nevezett médiakölyök, és megölelt, majd elmentünk cigizni. Mire visszamentem, Kövesit már nem láttam, így abbaszakadt ez a dolog. A médiakid meg egyébként helyes a srác, de nincs túl jó híre, ugyanakkor igyekszem megtanulni, hogy az emberek hírének ne üljek föl minden esetben, de lényeg, hogy velem nagyon kis pajkos volt ez a celebritás, és ment a himihumi, folydogált a fröccsöcske, durrantak a cigik, sötét volt, egyre közelebb beszélgettünk egymáshoz, meg hát ugyanaz a munkája, mint nekem (jaj, remélem szívből, hogy senkinek sem körvonalazódik, hogy kiről szól a fáma), és végre úgy beszélgettünk, hogy jaj, azt vágod, az milyen szar, meg tudod, amikor ez van meg az a munkában, és akkor milyen kemény - szóval volt közös téma. Aztán közeledett egyre csak közeledett, és megfogott, és hozzám ért, és egyre jobban nyílt ki felém, megölelt, én is megöleltem, aztán megpuszilt, de én meg csak egyre azon filóztam, hogy mennyire helyes ez a kölyök, és vajon mennyire eszelős nőcsábász lehet, és hogy kell-e ez nekem, és mégis annyira tetszik, és akkor telt múlt az idő, ment ez a macska-egér ügy, hogy ő magához húz, és a mellkasára teszem mind két tenyerem, hogy hohóóó, ácsi ácsi, de közben meg annyira hajtott valami, aztán vacillálgattam, vacillálgattam, mondom elmegyek pisilni, elkísért, sehol egy teremtett lélek, tök sötét. Kint megvár, kabátom a kezében, majd kijövök, illedelmesen rám adja a kabátot, hátulról megölel, és egyre jobban kész vagyok tőle, egyre nehezebb ellenállni, aztán végül már nem is emlékszem pontosan hogyan és mikor és hol, de aztán egymásnak estünk. Egy kicsit. Hát így állunk.

Ma délben keltem, úgy, hogy reggel 6-ra értem haza. Fáradt vagyok.

Még kettővel tovább facsarodott az élet, mondjuk ma vérlázítóan jól néztem ki, holy shit, mindenki szemmel baszott engem. Részletek később. Ígérem.

Végtelen mennyiségű esemény van, például szerda este volt a megbeszélés a gyakorlati helyemen, ami remekül sikerült, aztán csütörtökön Bazsikánál háltam, aztán pénteken észvesztő bulika, aztán ma reggel fájt a testem, Bazsinál aludtunk máma is, aztán még volt az is, hogy vettem síkabit, meg találkoztam KEREPLŐvel, hát majd mindent leírok, de elég sűrű a dolog, mert ma meg az a bizonyos tudod mi, amit majd csak holnap írok le, szóval csöcs mindenkinek!

Ki fogja csapatni az első sorban, mint ide Nepál???????