I love Budapest

Jól van már, nyugodtság van. Csak nem értem rá, mindenki álljon le kézzel.

Szóval a jelmezkedés megvolt, a taraj az égig ért, az imók vagdalták az ereiket, szóval remek mulatság volt, bár valahogy nem voltam emberi kedvemben, de azért dumálgattunk a fiúkkal meg a lányokkal majdnem kielégítően eleget. Szóval nekem jó velük.

Aztán tegnap kicsit másnaposkodtam, pedig őszinte lelkem nyitott könyv; nem taszajtottam be, de aztán egész nap a jól megérdemelt semmitevésemnek hódoltam, ami nagy öröm és boldogság (e örö e bódottá) a hányattatott sorsú édes szívemnek, testemnek. Aztán Balázskánál háltam, ami meg az elmémet tornáztatta meg, nem mintha bármiről is beszélgettünk volna, mert csak filmeztünk, meg punnyadtunk, de azt  - és ezt mind ketten bizton állíthatjuk - kiváló társaságban.

Ma pedig fel, mentünk Dárkáékhoz meg az ikerbébikhez, akik már nem is bébik, hanem kisgyerekek, már 2 évesek és 2 hónaposak. És még mindig égetnivalóan rosszak! De imádom őket, megveszek értük!

Hanuska állapota változatlan, de nyugodtan alszik újabban (kopkopkop). Édes kis bogárkám, erős baba, csak tartanánk már ott, hogy boldogok vagyunk vele mind!

Holnap új szemüveget veszek asszem. Ez nem kifejezetten olcsó játék hülye gyerekeknek. Pedig spórolok a nyárra, de hogy mi a fasznak, mert senki más nem teszi ezt rajtam kívül, egyedül meg ki megy hova? Naugye. Irány Hawaii, gec! De nem baj, bármi is lesz bárhogy, az, hogy Mansonon én úgy ott leszek, mintha kényszerítenének (és titkon remélem is, hogy fognak), az hétszentség!

Jaj, de helyes lehetsz most, ahogy az emós-pankos-mansonos bejegyzésről azt hiszed, hogy 16 vagyok, tündéri!

TSOXY

A mai napomat mintha a pokol legmélyebb bugyrából böfögte volna fel személyesen az antikrisztus.

Ennek jegyében ma ősi anarchista jelképekkel díszítem fel testem, és sudripankként, égig érő tarajjal, szegecses nyakörvvel, kiégett pankgyermekkorom idéző kopott acélbetétesben és szimatszatyorral vállamon támadok az esti jelmezbálon. Panx not dead. Aki ott lesz és olvas még a buli előtt, annak neve kuss, el ne szóld magad, barátom, mert lesújtok! ;)

Reggel Andrejjal találkoztam, és bearanyoztuk egymás napját a hihetetlenül lenyűgöző személyiségünkkel. Vettem is egy tornacipőt out of controll, olyan szép, hogy nyilván sírok. Ezen felül úgy fest, hogy elhagytam a zsiradék új M-A-C szemceruzám, ami nekem fizikai fájdalmat okoz, tekintve, hogy 4200 madafaka jó magyar forintba fájt. Aztán Lini ma szembesült azzal - és egyúttal én is -, hogy egyforma parfümöt használunk, ami kb. a nonszensszel egyenértékű, ugyanis kb. egymillióból felismerem, tudod, évek óta keresem, mindig érzem buszon, meg utcán, és életem illata (DKNY), és erre ma kiderült, hogy nem is kellett volna annyi idegen embert és ócska illatokat végig szagolgatnom ennyi éven át, mert mind végig mellettem volt Lini formájában. De minden esetre lehet abban valami, hogy minden illat minden emberen más és más, ugyanis Linin egyrészt soha nem éreztem, másrész most se, mikor direktbe oda hajolt. Interesting.

Kicsit materiálisra sikeredett a mai post.

Jaj, a lényeg! Munka után hazatakarodtam - ekkor konstatáltam, hogy a remek és kiváló szemcerka szevasz -, majd be a stúdióba, újra együtt a nagy csapat, tévéadás volt, annyit röhögtem, hogy konkrétan nem láttam, de lehet ám, hogy mégiscsak láttam, lényeg, hogy rengeteg jó ismerőssel találkoztam, úgy mint kedves Sajtosszendvics, Laci, Balika (bár vele nem nagyon), Cseri (aki megölelt, és azt mondta, hogy minden nap hallgatja a műsorunkat és nagyon röhög, és olyan jól esett a sok szép, amit mondott!) és még sokan mások, és annyira maradtam volna még, ha nem basznak ki mindenkit éjfélkor, és nem lakom ennyire madafaka módon a város túlsó oldalán (ahogyan azt a jó ízlésű Feke vonat énekelje).

Na, kisgyermekek az úrban, csőváz.

Annyival jobb és szebb az élet a megújult műsorral! Mondjuk ma az volt a para, hogy egyszerre bent volt rajtunk kívül még 4-5 ember, és ez picit frusztrált, de jól vagyok. Végül is naponta több csincsilliárdan hallgatnak, szóval most plusz 4 vagy 5 - az igazán kutyafüle. Aztán hazatűztem. Újabban semmihez sincs kedvem, csak ahhoz, hogy itthon üljek, vagy sorozatokat nézzek, úgyhogy szerintem most navigálj el innen.

Hannácska műtétjén nem volt komplikáció, de bizakodni nem sok okunk van. De azért igyekszem. Erőszakkal ugyan, de elképzelem, ahogy Hannácska 16 évesen leérettségizik, és mikor átadom neki a virágcsokrot, ahogy ott ballag az öreg 18 évesek között, csak ennyit mondok: te, Hanna! Mikor ilyen kis bébibogyó voltál, nagyon sokat és nagyon sokáig aggódtunk érted, de hogy minek? Ilyen gyönyörű zsenike lettél, csak akkoriban még nem ismertünk :)

Hajrá Hannácskaaa!!!!

Nehéz nap volt ez a mai. Néha úgy érzem magam, mikor munka után indulok haza, mint általános iskolás koromban, felsőben, miután a VAKÁCIÓ szó első "v" betűje is felkerült a táblára. Ma nagyon nehéz napom volt bent, sok a határ, sokat kell dolgoznom, nagyon és nagyon sokat kell tolerálnom, és ez nem mindig könnyű. Néha úgy érzem felrobbanok, annyira sok mindennek kell megfelelnem... Nehogy azt hidd, hogy az álom állás kolbászból van. Nagyon nehéz, persze jobbat nem tudnék elképzelni. Szó se róla. De néha pokoli nehéz. Annak ellenére, hogy nagyon sokat tanultam (minden téren) a kezdetektől fogva, és sok mindenben verhetetlen vagyok, döbbenetes, hogy már lassan hét hónapja tart ez a dolog. Bízom benne, hogy még sokáig fog. Mégha néha úgy is érzem, hogy már-már az egészségemre káros az időszakosan jelentkező stressz halmaz. Bent is, kint is.

Ápropó, kint. Aztán mentem Bazsikához. Kicsit panaszkodtam és nyivákoltam neki, de jól tűrte. Aztán megnéztünk 100 Jó barátokat, és eggyel jobb lett az élet. Aztán haza, és ma sorozatok_napot_tartok alapon megnézem a legújabb Szülifelit, plusz egy kis Californicationt.

Hannácska parányi szívét holnap műtik. Minden energiámmal és minden vágyammal neki drukkolok! Hajrá, csöpp babuska!

Hát így élek. Néha már eléggé ki van a fasz.

Ha egy darab fesztivált kéne mondanom, ahova nem nagyon vágyom, akkor az a Sound lenne. Ha elektronikus zene, akkor dnb vagy breakbeat, és ha minden napra legalább 2 olyan fellépőt tudnak produkálni, amire szívesen tombolok, akkor még talán örömmel el is mennék (persze nyilván csak miután nyertem a lottón), de egyelőre megelégszem a következő motívációval:

MOBY!!!! Nagyon kemény a felhozatal már most a fesztiválokon, mi lesz még itt május végéig?? Na, még egy Portishead, és akkor már tényleg mindent láttam!

Minden klipjének minden egyes képkockája műalkotás. Ha teheted, nézd meg kiváló minőségben is a klipjeit. Az egész létezése minden síkon, képben és hangban, riportjaiban és koncertjeiben egy fantasztikus, professzionális produkció, mind az arculattal, mind a zenével, az egész hihetetlen precizitással felépített misztikumával és imidzsével, a sminkekkel, a ruhákkal, a kórussal, a hangtechnikával teljes komplexitásában egy lenyűgöző termék. Ezt legkevésbé sem degradáló értelemben értem én. Így kell valamit jól megcsinálni.

Ez a Mansonos álom nagyon felkavart és nagyon mély nyomot hagyott bennem! Ez a közös kép meglesz a nyáron, ez kurvaélet!!!! Egészen apró sudripank-korom óta odavagyok értük, és ez, hogy jönnek Sopronba, ez nekem olyan, mint egy hagyományos földi halandónak mondjuk, hogy feltámad Freddy és újra a régi felállásban eljön a Queen a Voltra, szóval el vagyok hűlve!! Annyira várom, mint a messiást!!!! Be is teszek egy kis Mansont, amíg ezt írom. Imádom!

Na! A ma az jó volt. Vagyis jobb, mint vártam! Volt munkácska, és jessz, most már megírhatom; van remek, új műsorelem, van remek új szpot, szuper csapat szuper munkát eredményez! Moira szereti az ilyesmit. Aztán megvettem a régen kiszemelt M-A-C szemcerkát, holy shit, annyira jó, hogy belesírok, de mondjuk annyira drága is. De isten egyik legnagyobb ajándéka - nekünk nőknek legalábbis - a M-A-C kozmetikum. Már van törzsvásárlói jogosultságom is, úgyhogy hajrá! Bár egy hónapban maximum egy dolgot veszek ott, és ez mindösszesen 4 hónapja tart, és már nem kell sok dolog a hétköznapjaimba, még esetleg egy tényező, meg ha nagyon akarom talán még egy poralapú szemfesték, de egyelőre beérem ennyivel. Na, de aztán mentem a gyakorlati helyemre, ahol (dobpergéééésssssss) igazi stúdióssá neveztek ki, ami nagyon fasza, bár az avatás még hátra van, ami kevésbé. Aztán mind eközben kicsit Dezső-bulika volt, úgyhogy toltunk is egy szett kolbászt, aztán még egy laza kis fröcsike, most meg jó korán leléptem (akarom mondani most IS), mert józan életet élek, méghozzá felelősségteljesen. Háháháhá.

Jaj, és a napom fénypontja; ezek a kedves kis srácok mindig annyira figyelmesek, hogy behorpad a szívem, ha rájuk gondolok, ugyanis kaptunk tőlük, mi, kedves kislányok, egy-egy szál tulipánt :)

Ui: Az olyan jó lenne, ha egyszer eljutnék oda, hogy annyit keressek, hogy nyugodt lélekkel minden buliból taxival jöhessek haza (ami nagyjából havi 4-6 alkalom). De jelenlegi állás szerint nagyjából havi egyszer engedhetem ezt meg magamnak. Nem panaszkodom, és talán a szemcerka helyett kétszer is hazamehettem volna taxival, de nem vagyok én úripicsa. A város fattya vagyok. Az éjszakai buszok édesgyermeke.

Na, jó éjt aranyoskáim.

Mielőtt elfelejteném!! Azt álmodtam, hogy bejutottam a Manson koncertre az Arénába, és bitang jó volt, és hihetetlenül jó helyen álltam, mindent láttam, és végig ugráltam, fantasztikus minőségben szólaltak meg, egyszerűen zseniális zenei élmény volt. Aztán Anyuval találkoztam, és mentünk valamiért Sopronba. Ahogy haladgatunk a gépjárművel, egyszer csak megállunk egy benzinkútnál. Mit látok??? A zenekart és a turnébuszukat!! Azonnal elkezdtem vadászni őket, hogy nekem azonnal kell egy közös fotó Mansonékkal!! Aztán nem volt egyzserű, de elkaptuk őket az éjjel-nappaliban, és csináltunk egy pár közös fényképet. Egyébként, mivel jönnek a Volt fesztiválra, egyáltalán nem kizárt, hogy ez meg fog történni. Jajjjjj, de várooooooooooooom!!!

... és akkor szerinted melyiket szeressem?