I love Budapest

... ja, és ma hóvihar volt.

Tegnap Szenvedélyek napjáztam all the day, aztán megjött Bazsi, és Tamás és Zsolt, és velük mentünk tovább. Sok óra bóklászás után eljutottunk Corvintetőre, ott kicsit táncolgattunk, keveset ittam, marha jó vagyok a sportfröccsben, nem rúgtam be, és meg kell állapítanom, hogy sokkal jobb nem másnaposnak lenni, mint másnaposnak. Ez legyen a nap bölcselete.

Bejegyzés a piszkos kis titkaimnak:

- Maya, te biztosan emlékszel, mikor arról írtam, hogy hogyan lehet kellemetesen betaszajtani úgy, hogy ne kelljen a fos alkoholos érzést a testedben tudni. Nos, igen, ez volt a vodka-limonádé. Ma (és már többedjére is) azon munkálkodtam, hogy inni, de mégse betajtékolni. Hát lőn. A tuti recept erre a "hozott is valamit meg nem is"-dologra, a 1/4-es fröccsenet. Ami - igen, jól látod - egy deci borból és 4 deci szódából áll, és megkönnyíti a lelket és a testet. Csak javasolni tudom. Mert így egész este ittam, mégis megmaradt az agyam. És ez csodálatos.

- A másik. Simon Kornél. Ma is színházban voltam. Vagyis ma volt a nagy Simon kontra Kiss bulika. Hát, Simon kiütéssel győzött. Magasan. Torony magasan. Imádom. Elvesztem.

Mindjárt irány a Szenvedélyek napja, megyünk Anderral Hahota jógára, boztos keveset fogunk röhögni.

Tutira vágod, hogy az ikrek később tanulnak meg beszélni, mivel ők bébi korukban egy egy sajátságos nyelvezettel kommunikálnak, ebből kifolyólag nem érzik a nyomó szükségét annak, hogy ép szavakkal fejezzék ki magukat. Nos, mi Andival ilyenek lehetünk. Annyira jó, és ma annyit röhögtünk a színház női wc-jében a darab után, hogy konkrétan BEZÁRTAK minket, úgy kellett kimommandózni magunkat a szopó- (művész-) kijáraton. Ezt már szeretem!

A ma se volt egy leány álom!

Tomit újra műtötték, gyötörnek a rémálmok, mindenki kivan, Anyu Svájcban.

Robocskáék babát várnak (ez az év jó híre mondjuk :)), egyébként meg semmi nincs.

Holnap szííínház!

A gépem meg nem játssza le a Született feleségeket, ez is felőőőőröl!

Hú, mindjárt éjfél, éppen csak annyi időm van, hogy leírjam, mi volt ma. Levente kollégám élő adásban azt mondta rólam, hogy babát várok, amire én azt mondtam, hogy nem, majd ő azt, hogy nem szégyen az, hogy két ember szerelméből lesz egy harmadik, sőt, legyek erre büszke. Majd annyiban hagytam a dolgot, de mikor a zene alatt megyek ki a stúdióból a szerkesztőségbe, mindenki állva tapsol és felváltva gratulálnak.
Aztán Sacival meg Virággal kimegyünk az elzárt helységbe csacsogni, mondom nekik, hogy ez a Levi mekkora állat (szigorúan jó értelemben), és hogy ha majd egyszer tényleg terhes leszek, akkor senki se fogja majd elhinni nekem, és élő adásban kell majd szülnöm, és sms-ben lehet majd elnyisszantani a köldökzsinórt, plusz két szerencsés belépőt nyerhet a szülésre.

Aztán voltam Karesz kiállításának megnyitóján, faszányos volt.

Most meg fekszem.

Ja, még annyit, hogy nem rég bent voltam a szerkesztőségben, éppen adás előtt voltunk egy órával, és hívom a főszerkesztőt, hogy mit szólna, ha a fogamzásgátlás lenne a téma (mert néha egyeztetni kell vele), de mielőtt ezt megkérdeztem volna tőle, azt mondtam neki, hogy helló Főszerk, azért hívlak (itt elmélyítettem a hangom), mert nagyon lázas vagyok, és ma nem tudok bemenni. Nos, a humoromat nem értékelte, viszont lehallatszott az irodájából az agyának kattogása, hogy honnan fog ő most egy helyettest találni, de még mielőtt a helyzetet megoldotta volna, be vallottam beki, hogy csak tréfáltam. Hát most visszakptam mindent, ugyanis ma reggel 11-kor lett volna egy megbeszélésünk. Én emiatt mondtam le a kozmetikusomat (őrületes problémákkal küszködöm nap mint nap). Hulla fáradtan megyek be reggel (hajnali) 11-re, majd írok neki a buszról, hogy kések, öregem, várjatok meg, 10 perc és ott vagyok. Majd ő ír vissza, hogy sorry, elfelejtettem, ma nem érek rá. Elönt az ideg, aztán megvilágosodom, és várom a következő sms-t, hogy sorry, csak szivattalak. De csak nem jött. És tényleg elmaradt, mi meg levivel a világ történelmében először 11-kor bent ültünk a szerkesztőségben, és annak ellenére, hogy adás előtt másfél órával már készen voltunk, nem nagyon estünk neki a holnapinak, ami nem lett volna nagy baj.

Na, de mindegy. Majd holnap megyek kozmikába. Aztán meg dolgozni. Hát eképpen élek.

Előzetesnek és kedvcsinálónak:

Az öngyilkos japán iskoláslány jelmezem*, csak javasolni tudom mindenkinek, aki azt akarja, hogy a környék minden kanja meg akarja töcskölni.

* az ereimet figyeljed.

.. és a lényeg!!!! Megérkeztek a Halloween party képei, reszkessetek!!!

Botrány a köbön!!! Isten se bocsájtja meg nekem, ami a múlt éjjel történt!!!! Szóval Bazsikával söröztünk egyet a Szimplában, de kicsit kicsúszott a lábunk alól a talaj, oszt már mentünk is a Gödörbe. Oda felé még megittunk egy sört, de akkor még nem éreztem, hogy nekem annyi. Aztán reggel, mikor Bazsi lakásának minden pontjában hánytam, akkor éreztem, hogy ez nekem sok volt. A többiről nem is beszélve. Hogy történhetett ez meg velem?????

Viszont elképesztően fáj a derekam, nem tudom, hogy mi történt velem az éjjel, régen szívtam magam ennyire széjjel, messziről valami rágógumi zene szakítja szét a csendet, hova lettek a lányok, MOST KI A FASZ CSINÁL RENDET?????

Holnap kiállítás, aztán meg kedden megyek végül kozmikushoz, mert holnap reggel stábérti lesz, aztán csütörtökön meg színhááááz! Vízkereszt - Kiss Tibi és Simon Kornél, szeretlek titeket!

Nagyon készen vagyok, rég voltam ilyen pocsékul, és a _pocsék_ szó alatt érts kérlek mindent jelentést, ami ehhez a jelzőhöz társíható.

Nincs értelme ezt a weboldalt látogatni a mai este folyamán. Kérem hagyja el a weboldalt! Figyelmeztetem; hagyja el a weboldalt! Navigáljon másik honlapra!

Ok, Tomi eggyel jobban van, kijött az intenzívről! Csak így tovább! Ma adás után színházban voltam. Legénylakást néztem, a szívemnek oly kedves Simon Kornéllal. És pontosan olyan édes és megható volt, mint azt vártam. Nagyon szeretem. Csütörtökön is megyek, Vízkeresztre. Nekem a színház a riviéra. Sok dolgot eszembe juttatott a darab. Nem mondom, hogy átértékeltem az életem, de sok jelen tényezőt és fejemben lévő gondolatot háromszorosan is aláhúzott. Tudom, hogy megvesztek néha egy kis rébuszkodásért, hát tessék!

Úgy volt, hogy ma bulizni megyünk, de végül mégse. Ez letör. Mióta dolgozom, nem bulizom hétköznap, mert nem tudnék emberként működni, pedig szükségszerű; élőben vagyok, bákker! Aztán hétvégén meg nagyon vágyom arra, hogy kialudjam magam, mivel a rám telepedett nyomasztó foshalom érzésektől fáradékony is vagyok, ami annyit tesz, hogy a napi 7-8 óra sajnos nem pihentet. És akárhogy is, de mosott szar vagyok reggelente. De semmi baj, jön még meleg kutyára dér.

Semmi jót nem tudok mondani. Kérem kapcsolja ki.

Talán annyit, hogy álmomban (...együtt voltam egy virágos réten veled, két kezemben ott tartottam jéghideg fejed - !!!!!!!!!!! - ez a vég, amikor Alvint böfögök föl!!!!!!!!!) volt egy kedves, romantikus, pajkos randevúm. Hát ennyit jut nekem újabban.

Majd kifordulok mindjárt, lassan, de biztosan. Nyugodtság van.

Fú, de jó, hogy tegnap nem volt elérhető a blogol.hu, mert ha tudtam volna este írni, akkor valószínűleg mindenki fejbe lőtte volna magát a jó hangulatú írásom után. Mikor jöttem haza, kb olyan szar kedvem volt, hogy az dúdolgattam monotonon, hogy ha még 5 percet élnem kell, akkor én abba belepusztulok. Aztán hazajöttem, betettem a sírjál_bazmeg elnevezésű mp3akat tartalmazú mappámat a lejátszóba, oszt adtam a bőgésnek. Jobb is lett. Persze a körülmények nem, csak talán a kedvem. Tomi nincs jó, Mamukám nincs jól, ki van a fasz.