Tegnap este villám sebességgel rámoltunk ki mindent az én és a Geri szobájából, és mindhárman (anyu is) a nappaliban aludtunk. Nem volt egyszeru.
Ma reggel jött is a parkettás, engem meg anyu elhozott ide a nagyihoz (ja, itt vagyok nagyinál, mert o egy szupernagymutter, és van neki nete, meg minden, szóval okos, modern szupernagyi), és egész 11tol 6ig nonstop tanultam a sok költot, hogy okosodjam. De legfoképp azért, mert nem akarok megbukni félévkor.
Tegnap még beszéltem Cukival, ma meg felhívott a Bea, o is ráparázott a félévi flessekre.
Jaj, nagy örömmel vettem, hogy egyvalaki elolvasta az emberi személyiség-ábrázolásomat, és még meg is értette. Kiváló :)))
Ja és még valami. A történelem ismétli önmagát. Ugyanis amikor legutoljára itt aludtam nagyinál, ami két éve volt, pont télen, mint most, és akkor az azért volt, meg a lakásunkat festették, meg parkettázták, meg minden ilyesmi, és itt laktunk egy hónapig. Ugyan most csak pár napról van szó, de az a lényeg, hogy akkor is be voltam gipszelve. Mint most. Bakker, aszittem ez vicces lesz, de nem az.
Már kívülrol tudom az egész Kosztolányit, Babitsot, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát, és ebben az a szomorú, hogy ez az egész féléves anyag, amit EGY nap alatt megtanultam tökéletesen, és ha csak napi egy percet eltöltöttem volna velük, most nem lennék ilyen helyzetben. Szegény Ori Ádi meg nem tudja megtanulni ennyi ido alatt (hozzá tenném, hogy nem is normális ám ez...), szóval nem tudni mi lesz még a vége.
Na, jó éjt nekem idovel hunyni térek.
Összegezzük a leírtakat.
Nagyi-téma: Kissé gyermetegnek is hathat akár, de nem az. Egy 30 éves no is szeretheti a Nagyiját, nemhogy egy húsz éves, szóval ez akár felnott komolyságot is hordozhat magában.
De ez annál kevésbé: Nem hoztam el a macimat!!! :))))
Jó, bocs, fáradt vagyok.
