I love Budapest

Ma egy csöppet hallgattam Tibi Lóvét és Silent Vobit, de ma nem kívántam.
Ma még nem dumáltam a Ricsivel.
Reggel olyan 10 körül ébredtem, és lementem a benzinkúthoz cigiért, és egyszerűen fantasztikusan járok!! Már nem is sántítok, tutira, nem is látszik, hogy két hónapja (PONT MA KÉT HÓNAPJA!!!!) megnyomorítottak : )) Szóval boldogság van!!
Aztán ugráltam Zincre egy órát, és fürödtem vagy másfelet, és most esik az eső!! Zuhog, sok villám volt, és beszéltem Karesszal is! Ma még lehet, hogy megyünk valahova. Anyu ma lelép valami partiba. Nem tom, lehet, hogy Karesszal csak sétálunk, de jó lenne, ha elmennénk valahova.
Húú, rettenetesen szakad az  ég! Zúg a vihar!! Ha hallanád!! Nagyon klafa!!
Amikor apró kicsi lány voltam, és esett az eső, akkor mindig bebújtam anya és apa közé. Szerintem ez a legszebb gesztus a családi összetartozás kimutatására... De már nincs apu, lelécelt. Nekem az "apa" azt jelentette, vagyis inkább úgy mondom, hogy amikor a legjobban éreztem, hogy ő az apukám, az mindig akkor volt, amikor mentünk fel a lifttel és még kábé olyan 10 éves voltam, és kicsike, és apu mellkasáig ért a fejem, és neki támasztottam magam ő a fejemre tette a kezét, és akkor ő volt az apukám.
De ma már nem is hiányzik, ahogy egyre nagyobb lettem, már nem is szerettem annyira, amúgy is mindig anyás voltam. Aztán 8.-ban kiderült, hogy van valami nőcske, és le is koccolt. Pikkpakk itt se volt. De nem baj. Jó ez így.
Majd még folytatom az eszmefuttatásom. De nem most.
Ricsi elküldte a két számot, amit írt! Tutti.