Na. Egy ideje kikívánkozik belőlem pár dolog. Asszem most ki is dobom ide magamból. Tehát. (Bár tuti, hogy a tesóm pont akkor jön haza, amikor a legizgibb résznél tartok... Lehet, hogy csak címszavakat írok, hogy majd később....) Nostehát. Először is, mielőtt elfeledem, leírom, mikről akarok írni, és merengeni mellé: Szerelem első látásra, és a saját személyiség megformálódása.
Tehát. Arra gondoltam, hogy ha beszélek valakivel - mondjuk konkrétan - a zenéről, és ő mondjuk egy teljesen más zenei ízléssel rendelkezik, mint én, például ő rock zenét hallgat, akkor minden bizonnyal porig alázza az én zenémet (dnb), és akkor én akár vitatkozhatnék is vele, hogy mért ilyen csőlátású, és előjönnék, olyan oltásokkal, hogy amig nem nőtt még be a fejem lágya, én is azt hallgattam, de most már tudom, hogy "egy zene mindenek felett"... de persze nem mondok ilyet, vagy ha mondok, akkor is csak viccesen, mert SOHA SENKIT nem szeretnék megbántani, és ráadásul kicsit indulatos is leszek, és aztán végigfut az agyamon, hogy és én? Nem vagyok csőlátású? Hiszen ez csupán viszonyítás kérdése... Ha arra gondolok, hogy hallgatok (sőt imádom) Tankcsapdát, Anima Sound Systemet (ami már alapból elég csúnyán ütik egymást), és ő rajtuk kívül szinte csak DéeNBét. És ha még jobban belegondolok, a DéeNBén belül is csak a hiperkeményeket szeretem és élvezem igazán. Semmi dallam, semmi effekt, csak dob és basszus. És igazából ezeket a zenéket nem is hallgatni szeretem, mert nehéz csak ülni a villamoson, és hallgatni, mert mozognom kell rá! Nem egyszer volt olyan, hogy szinte ugráltam a megállóban, és nem is vettem észre.. Na, de hova is akarok kilyukadni... Szóval igenis csőlátású vagyok, ha zenéről van szó, nem nagyon érdekelnek más zenék (kivéve persze, ha az én kategóriámba tartoznak, amelyeket az imént neveztem meg), és igenis büszke vagyok rá. Vagyis ez nem jó szó. Inkább úgy fogalmazok, hogy ha egy rock zenét kedvelő (vagy goát, vagy bármi mást, amit én annyira nem..) nekem azt mondja, hogy "te csőlátású vagy, és igenis hallgasd meg ezt a számot, mert ez a kedvencem", akkor én azt mondom, hogy igen, csőlátású vagyok a ha zenéről van szó, és akkor most mi a fasz van? Aztán meghallgatom a számát, és nagy valószínűséggel azt mondom majd, hogy nem tetszik. És ő ezt sértésnek veszi majd. Pedig nem szánom annak, hiszen saját magamból kiindulva: hogyis vehetném zokon, ha valakinek nem az tetszik, ami nekem!?
Aztán ott van az, amikor egy barátom megkérdezi, hogy vajon bejön-e a csajoknak, ha egy palinak fülbevalója van. Erre reflexből így indítom el a válaszom: Nekem tetszik/nem tetszik... Vagy hogy szerintem tré. De lehet, ha két méterrel arrébb menne, és azt a másik lány kérdezné, lehet, hogy ő azt mondaná, hogy peeeeerszeeee, imádom! Szóval utálok általánosítani. A valaha elhangzott legviccesebb általánosítás amit hallottam ez volt: "az a baj, hogy az emberek ÁLTALÁBAN ÁLTALÁNOSÍTANAK!!" -> és ezzel ő maga is egy olyan durva általánosítást lenyom, hogy pfffff...
Na, igazából nem tudom ezeket mért írom le, de talán a blog címe magyarázat.. :)
(na, most hívott Andi egy órát dumáltunk, utána rögtön hívott Cuki, holnap értem jön az oskolába)
Na, de folytatom a gondolkodást.
Ha mondjuk valakit elhívok valahova, és nincs kedve jönni, és elkezd kamu kifigásokat mondani, attól megborulok! Ő is tudja, én is tudom, hogy túl átlátszó!! Én mindig azt mondom az ilyen szituban, hogy NINCS KEDVEM. Szerintem ez a legelfogadhatóbb, nem? Legalábbis nekem ez a legészszerűbb. Erre mondják, hogy mindenki magából indul ki. Magyarán, ha valaki azt mondja nekem, hogy bocs, de most nincs kedvem, akkor eszembe sem jut megsértődni, és épp ezért én is megmondom, ha nincs kedvem, mert ezt találom a legkézenfekvőbbnek. De ez a fajta "nyers őszinteség" nem csak ebben az esetben jó, hanem mindig. Pont a Ricsivel beszélgettem arról, hogy milyen dolog az, hogy valakivel azért nem szakítasz, mert nem akarod megbántani??? Hát csak ha belegondolok, hogy a pasim, akit imádok, csupán azért van velem, mert nem akar megbántani azzal, hogy kidob, akkor úgy szájba verném, hogy hanyatt esne. El tudsz képezelni annál szarabb flesst, hogy szánalomból vagy valakivel? Hát nehéz.. Szóval sok esetben jobb korrketnek lenni.. És igenis valamilyen szinten önzőnek kell lenni, ahhoz, hogy jól érezd magad. Vagyis az önző annyira nem is jó szó... Inkább a személyiség-tudatos. Úgy értem mindig tudd ki vagy, és mit akarsz, kihez hogy viszonyulsz, cselekedj mindig úgy, hogy ne bánj meg semmit, és semikép ne bánts meg senkit, ha nem muszáj!
Ennyi, ami most így kijött belőlem lefekvés előtt. A szerelem első látásra, majd talán máskor... És most egy gondolkodó cigi a nap végére!
Jó éjt.
Lenyomtam a Ricsivel valami "jó éjt"-esdit, de hogy minek, azt nem tudom.
