Már olyan régen írtam igazán jó bejegyzést. Ennek nyilván az az első számú oka, hogy nincs otthon netem. De állítólag lesz hamarosaan újra. A másik ok, hogy mostanában eléggé magával rántott az iskola, amit imádok, és élvezem, és hát elvégre ez volt a vágyam, hogy itt és ezt - és most már azt is tudom, hogy VELÜK - akarom tanulni.

Jól érzem magam. Szívesen kelek fel reggel, szívesen megyek mindenhova és hívok el mindenkit, mert jó velük. Jó, az igaz, hogy nem vagyok egy nehezen ismerkedő, félénk típus, tehát az ilyesmi eddig is ment, de most olyan jó. Szeretem a tantárgyakat, szeretem, hogy látom magam előtt a célokat, szeretem, hogy dolgozom, szeretem, hogy utálom, amit dolgozom (nem tudom követhető vagyok-e... legalább tisztes távolból...), mármint örülök, hogy dolgozom és ezzel a saját tandíjamra gyűjtök kvázi, viszont a melót utálom...

Csak az gáz - és ez még a nyáron igazán nem is hiányzott - , hogy nem vagyok szerelmes. Már május óta nem volt úgy igazán senki, aki magával bírt volna ragadni. Hát miféle férfi nemzedék fejlődik jelen civilizációnkban, hogy egy ilyen sima szívet, mint az enyém, nem képesek meghódítani?
Jó nem vagyok annyira "sima", inkább kicsit összetett, de akkor sem vagyok egy atomfizika képlet, érted, szóval nem kell annyit fejtegetni, mint egy rejtvényt..

Itt ez az Ati is, már nem láttam két hete, és nem is gondolok rá, már csak annyi, hogy 'heló', és nem is beszélgetünk. És nem is hiányzik, hogy beszélgessünk. Két kurvára más világ vagyunk.
Neked is szokott olyan lenni, hogy valakit bírsz, meg jól el is vagy vele, de valahogy nem vagyok egy világnézeten... És épp ezért annyira nem kívánod a tarsaságát.
De nem utálom, csak valahogy olyan szinten más, mint én, hogy ég és föld, és... szóval érted.

Na, és most a Pláza divatról adnék közre egy rövid értekezést.
Ugyanis egy plázában dolgozom. De nem mint plázacica, csak mint egy ember. Na. A legmenőbb pláza divat idén a brutál-szado-mazo tűsarkú. De járni nyiván nem kell benne tudni. A 12 évestől a 60 évesig (most csak a lányokről/nőkről) UGGGGYANÚGY néznek ki!!! Csak a színek mások!!
Aztán nagyon menő ma, a "gazdagok vagyunk és tizenévesek és gyerekünk is van" típus. Ez most nagyon megy.
Aztán vannak az srácok. Izmosak, szőrtelenek. Estetleg kopaszok. És minden esetben egy bomba szuper giga csontos, mindenképp festett hajú, tűsarkús csizmás lányt szorongatnak - minimum egyet - az egyik kezükben.

Aztán a biztosnságiak! Na, hát azok nagyon édesek, mert ugye kiszúrták, hogy új fiatal kislány (igen ez lennék én) van az egyik boltba. Hú, párosával jönnek, vókitókiba be: igen, itt van. Aha.
És akkor bejönnek esetleg. Köszönnek: Jó napot (és vigyor, mert az óhatatlanul szükséges). És akkor esteleg egyik elsüti azt a jópofa poént, hogy ugyan másszak már fel a létrán és ugyan szedjem már le nekik a bolt legfelső polcán lévő cuccot, mert az biztosan olyan vicces lenne, és jaj meg júúj, de jó fejek is vagyunk mindeközben.

Hát a nagy lófaszt bazmeg.

Jaaaaaaj, de volt egy romantikus történet is!!

Épp olvastam (mert egyedül vagyok végig), és egyszercsak beviharzik egy szórólapozó fiú, és azt mondja, 'ne legyél ilyen morci, mosolyogj' és odaad egy szórólapot. Én köpni nyelni nem tudtam, olyan kedves volt a hangja, meg az arca, meg ahogy mosolygott... És kiment. De utána ott ültem és mosolyogtam (kicsit hülye lettem), és aztán párszor még elrohangált előttem, és mindig mosolygott, de olyan kedvesen, és hogy minden szép és jó. Szóval így tudott ő modolyogni.

Aztán másnap megint bejött. Akkor is épp olvastam és egyszercsak egy hang: Na, mutasd meg hogy mosolyogsz (vagy valami ilyesmi), és olyan drága volt!! És mondtam, hogy most hogy újra itt van, már jobban megy a mosolygás :) De ez is tök gyorsan zajlott, mert aztán kiment megint és szórta tovább az e célra teremtett lapokat.

De tegnap nem láttam... Majd szerdán :))

De most megyek, mert kezdődik a 'jelek, szavak, szokások, viselkedés' órám.

Ja!! És még valami!! Imádom, amikor ülök a buszon, neki döntöm a a fejem az üvegnek, becsukom a szemem és tűz az arcomba a nap, és tudod, akkor ilyen pirosat látsz, és ettől én komolyan boldog leszek!! Jó ha süt a nap.

Ja! És a téli depi elsődleges oka, hogy ugye nyáron sok a napsütés, ami segíti a b vitamin szervezetünkbe való beépítését. De ha nincs napsüti, akkor nincs is annyi b vitamin, ami bejut. És mi a b vitamin hiányának első komolyabb megnyilvánulása? Na mi?

Fáradékonyság, rossz közérzet, depreszió.

Egyél bévitamint. Vagy menj el szolizni.

Csók