Sétálunk az utcán. Félve megfogja a kezem. Kedves dolgokat mond. Közben mosolyog. Én megállok, elélépek, és szájon csókolom. Ő riadtan néz rám. Majd megszólal - ha csináljuk, hát csináljuk rendesen! - és most ő csókol meg. Most nem csak egy kósza pillanatig tart. Megint rám néz. Átkarol. Majd megint megcsókol. de úgy, ahogyogy még soha senki. Tökéletes. Kicsit hülyén érzem magam, mert nem tudom hányadán állunk. Aztán elmegyünk egy afrikai éjjel-nappaliba. Egy idős cigány asszony majdnem lehányja a cipőmet. Vásárlunk, aztán fizetünk.
Ezt álmodtam.
