"Most múlik pontosan, engedem hagy menjen..."
Ez ment a fülemben ma reggel a villamoson, és éreztem, ahogy ezt a szöveget hallgattam, hogy lassan elmúlik minden hitem az szerelemben, és egyszerűen elegem van. Már megint bőgök. Igen, megint nem én írom a bejegyzést. Megszokott. És most megint kicsi vagyok, kilátástalan, és végzetesen magányos. Havi rendszerességgel.
Pedig.... Nem tudom, ma Gáborral csomót voltam, de persze ez oly kevés. A valaminek csupán halovány semmicske kis árnyéka se. Fáradt vagyok, kimerült. Hosszú volt ez a nap. Végig csukott szemmel mentem a trolin. Közben zenét hallgattam. Olyan fáradt vagyok. Jó lenne, ha most megölelne valaki, de nagyon nagyon szorosan.
2006.02.14. 18:17 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr296361073
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
