I love Budapest

Nem értem én az embereket. Ha valaki megsértődik valakin, vagy berág valakire, akkor a faszért nem tudja neki megmondani, akkor és ott!? Tényleg az a helyes megoldás, hogy utána nem szólsz hozzá és mérgesen nézel rá? Faszom, nem vagyunk mi állatok! És mikor megkérdezem, hogy mi a bajod velem? Akkor nem hogy a képembe vágná, hanem csak annyit mondd, hogy "gondolkozz el rajta". Basszus, de ha nem tudom mi baja van, akkor nyilvánvaló, hogy nem szándékosan bántottam meg basszameg! Komolyan, nem hiszem el, hogy felnőtt emberként ne lehetne megbeszélni a dolgokat. Nem gondolom, hogy valaha is hibáztam volna az életemben. Vagyis nem. Nem, Inkább úgy fogalmazok, hogy nem hiszem, hogy valaha is komolyan és szánt szándékkal megbántottam volna valakit. Nem tartom magam rossz embernek. Úgy érzem korrekt vagyok. Faszom, elegem van az idiótákból.
És a legjobban azt utálom, hogy valakitől hall valamit, hogyén mondtam róla (vegyük például azt, hogy én egy barátnőmnek azt mondtam, hogy "nem akarok semmit a nemtomkitől, de barátnőm véletlenül visszamondja a srácnak), és akkor nem hogy odajönne és megkérdeze vagy bármi, nem, inkább durcás velem, és én vagyok a köcsög, aki nem az ő szemébe mondta meg! Hát bassza meg! nem szülhetem ki csak úgy, hogy ő akar tőlem valamit!!!! Ilyen alapon odamehetnék minden idegen faszihoz, hogy "te figyu, nem akarok tőled semmit". Á nem értem én az embereket mindig..