Van nekem egy ilyen furcsa jelenség az életemben, hogy ha nagyon másnapos vagyok, egyszerűen NEM ÉRT MEG A VÁROS. De olyan szinten, hogy uristen. Kilépek fél12kor a koliból (nappal, nem éjjel) és előszöris süt a nap, én meg télikabátban nyomulok. Aztán kezemben egy geccci nehéz szatyor, amiben a korim meg a pulcsim meg a könyvem meg az ernyőm van. Már nem annyira jó. Aztán ugye az a geci villamos meg nem jár, szóval gondoltam nem gyaloglok, leszakad a karom, a fejemről már nem is beszélve. Várom a buszt, hogy odavigyen a villamospótló megállóhoz. Közben leveszem a kabit, mert megfőlök, és nem mellesleg "csúnyán néznek rám öregasszonyok és öregemberek", hogy ez a láma gyerek meg mit van itt télikabátban. Na akkot a szatyor mellett már a kabátom is kezemben.. Jön a busz, őrület tömeg, de nem baj, csak egy megálló. De aztán jön a 4-6os pótlóbusz, százkibaszottezer embr felszáll, én leveszem a hátizsákom, mert ugye az is van nálam, így a kezemben már minden szar van. Semmire nem vágyom jobban, mint arra, hogy elfekhessek a busz padlózatán, annyira készen vagyok. De nem lehet, mert túl nagy a tömeg. Aztán felszabadul két ülőhely, de a sok buzi bazmeg nem hogy leülne, hogy annyival is kevesebben állunk, és annál jobban el lehessen férni, NEM, ők állnak. Na mondom gecik, én leülök az kurva élet, bebasztam tegnap, asse tudom hol vagyok. Eképpen is cselekedtem. Ülök, kezemben a táska, a szatyor meg a kabátom. Ezenkívül fáj a fejem, mindjárt hányok. Egyszóval na: uncomfortable a dolog.
Aztán leszállok a megfelelő megállónál, ott át a másik buszra. Na nem elég, hogy gyalogolni kell odáig egy csomót, én meg csak vonszolom a testem a napon, de még kurva sokat is kell várni rá ÁLLVA. Aztán jön a rohadtja, és érted, mit nem kívánsz a hátad közepére sem????? Egy kibaszott iskolás osztályt!!!! Akiknek olyan tirpák az ofőjük, hogy nem bassza fejbe őket, ha egy 100 éves néninek nem adják át a helyet. Vagy minimum egy kurva másnapos, nagy pakkos kislánynak. Nekem, na.
Jóvan, érted nem gáz, szívós csaj vagyok. De egy öregúr az önnön stabilitás érdekében nekem dől, hogy akadna fel a szeme. És nyom bazmeg érted, nyom!? Hát ilyet. Már nagyon tele a tököm, levegőt se kapok, mingyár hányok, leszakad a kezem. Erre csezd meg felszáll még 2 kibaszott osztály!!!! Na mondom ilyen nincs! De aztán végül le tudtam ülni, és nagyn nagyon végtelen volt ez a buszozás, ja meg felszállt egy nyugdíjas klubb is. Már csak egy ellenőr kellett volna a tortán lévő tejszínhab tetején lévő cseresznyeként.

Na hát így jutottam haza.

Ja és a lápcsőház bejáratánál épp jön ki egy mammer, mondom kiárly, nem kell előszednem a kulcsom. Látja hogy megyek, de ha vak, akkor meg hallja, mert kopog a cípőm, ere bazmeg, kilép és becsukja jó alaposan az ajtól előttem. és utána van pofája mosolyogva azt mondani: jónapot kívánok. Na hát ennyit a világról mára.