Sokat gondolkodtam írjak-e erről. Ez a folyamat kb másfél éve megy. Rettenetesen félek. Aztán dönötttem. Leírom. Mert ez nekem mindennél fontosabb, mint eddig bármi, amit ide valaha is leírtam.

Szóval. Van nekem a nagypapám. Vagyis a nagymamám nővérének a férje, de nagypapám abszolút. Papu. És Papu nagyon nagyon beteg. Rákos. Kivagyok miatta nagyon. A világon az egyik legjobb fej ember, akivel valaha találkoztam, nagyon jó humora van, vicces, vidám ember. 83 éves. Rettenetesen le van fogyva. Mi, a család, mindig öntjük belé a lelket, hogy szedd össze magad drágám, meg hogy még szeretném ha a kölykeimet is látnád, légy erős. De sajnos ez nem az a betegség.
És a "legszörnyűbb", hogy tökéletesen tiszta a tudata. Tudja mi zajlik benne meg körülötte.
És ma ott voltunk náluk. Papu olyan kis törékeny emberke. És mondta, hogy komlyan akar velünk beszélni. Azt mondta elcsukló hangon, hogy valahányszor megyünk meglátogatni őt, mindig arra gondol, hogy vajon fog-e még látni minket. Meg hogy gondolunk-e majd rá. Ott ültem, és nyeltem a könnyimet, de nem lehetett sírni, hiszen az csak rosszabb lenne. Mondtam neki, hogy ne mondjon ilyeneket, meg hogy most kicsit el van gyengülve, de majd jobban lesz!
És olyan jófej! Például ilyen, hogy aszongya "zsír", és közben meg sátánvillát mutat a kezével, és csupa olyan dolog, ami ilyen játékos, és vicces, mert nagyon jópofa ember. Úgy szeretem. És olyan nehéz arra gondolni, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz. Nem akarok erre gondolni. Pedig basszus... Sajnos.. az élet... az élet ilyen. Egyszer vége lesz. Annyira szeretem! És mindenki nagyon szereti a családból, és mindenki mellette van és ahol tud segít. És azt mondja, hogy ő ezt már nem bírja. Azt mondja, feladta. És valahol megértem persze, maga miatt kell rendbe jönnie, nem miattunk. Hisz ő tudja mennyire bírja, meddig bírja.

Most hívtam Andit, sírtam neki jó sokat. Anyut nem hívhatom fel. Nyaral. Nem szeretném, ha szomorú lenne. Majd hazajön. Majd akkor mondom neki mi volt. Annyira szeretnék hinni benne, hogy még rendbe jöhet! Papu olyan értékes ember. Csupa kedvesség, csupa nevetés! Szeretnék hinni benne, hogy jobban lesz! Nagyon szeretem, és megszakad a szívem. Csak szedje össze magát, kicsit jöjjön rendbe - ezt kívánom.