Itt állok, látod, mossa a testemet a fény, a hang, a füst...!
Egy huzamban végig bőgtem másfél órát. Végem van. Annyira kibaszott sok minden jön ki ilyenkor. Néha muszáj sírni. Távoznak a rossz dolgok. Annyi gondolat cikázik a fejemben. Annyira, annyira régen sírtam ilyen sokat, ilyen keservesen. Csak valahogy... néha úgy érzem, én nem számíthatok senkire. Persze az eszemmel tudom, hogy de. De most csak arról van szó, hogy sírhassak.
És mikor vége lett, jöttem vissza a géphez, hogy Bazsinak bőgjek kicsit, és éppen azt akartam neki mondani, hogy az én lelkemmel nem törődik senki, és hogy most olyan kicsi vagyok és olyan egyedül, és azt akartam, hogy hallgasson meg.. és már nem volt elérhető. Jaj. Olyan nagyon. Ma este nagyon kicsi vagyok, nagyon sírok, nagyon egyedül vagyok. Ma este nagyon jó lenne, ha megölelne valaki. Ma este... Nincs rossz kedvem, meg semmi. Csak sírok, nem tudom abbahagyni egyszerűen. Van ilyen, hogy rám törnek eszelős érzések, és persze az agyam a legfőbb kontrollom, de néha engedni kell, hogy a lelkem kisírja magát. Tudod, jó érezni, hogy mennyire nagy szívem van. Jó érezni, hogy tudok érezni. Jó érezni, hogy tudok sírni. Jó érezni. Jó érezni!
Megígérem, ma este nem jövök elő a szokásossal. Megígérem. Ma este nem.
Tudom, hülyén hangzik, hogy ilyen mély érzések kavarognak bennem, és hogy mindezt egy kibaszott sorozat váltotta ki éppen. De kicsinek is sírtam a filmeken, és mikor öcsém oldalba vágott, hogy "ez csak film", akkor azt mondtam neki, "tudom, maradj csöndben, hagyd hogy hasson a film". Valami féle megtisztulás a sírás. Fizikai folyamat. Gyakorlatilag mindegy mi váltja ki. De ha elindul magával ragad minden szennyezett, mérgezett szívfájdalmat, megforgatod, és csak sírsz. Sírsz. Én most nagyon sírok. És tudod, nem kell vigasztalni, mert ezt én akarom. Valamiféle szertartásos sírás. Mondom, nincs rossz kedvem. Csak most.. pár órára. Kiszakadhatok a világból, nem kell tartoznom sehova, csak a saját gondolataimban vagyok, a saját érzéseimben, a saját szívverésemet hallom lüktetni a fülemben. Kitisztul a fejem.
Olyan nagyon kicsi vagyok most. Olyan nagyon összetörhető. Olyan nagyon sírok. Olyan egyedül.
Olyan nagyon. Olyan nagyon.
2006.07.28. 00:02 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr666360079
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.