A csapat félmunkát végzett.
Andival itt voltunk nálunk, ment a szokásos lélekápolás, aztán indulás. Találkoztunk Bazsival meg Tibivel, láttunk egy igen kemény falragaszt, kb a következő volt a szöveg:

"96. aug. 30-án eltünt a kiskutyánk, egy haszki. Remélem valaki tud rolla valamit. Másfél hónapos kora óta velünk van, nagyon sírunk miatta, a kisfiam meg én, és biztos ő is sír. Legyen szíves ne tépje le ezt a papírt, inkább adja vissza a kiskutyánkat, mert szívünk fáj érte."

Mindez kézírással. A kedvenc részeimet kiemeltem vastag betűvel.

Na de ezt követően mentünk a Mélypibe. Ott Bazsiék be, mi pedig utcán ittunk vadpankok módjára. Ittunk ittunk, jót dumáltunk, nevettünk, mert mi ilyenek vagyunk. Remek volt. Aztán irány a kultika, közben Betti felhívott, hogy moiraaaaaaaaaa, hogy kell kinyitni bort nyitó nélkül??? Én meg ugye vótam vadpank régen a gimiben, szal megmondtam neki. És it was so funny, when I started hangosan óbégatni a Kálvin aluljáróban, hogy "éééés akkor a lábad közé veszed az üveget, és a kulccsal meg a tenyereddel elkezded befelé nyomni erőből, izomból!!..."

Aztán Kultiba be. Bazsiék úja megvannak, remek. Na de mi még azért Andival szomjasak vagyunk. Jó ki az éjjelnappaliba. Hát bazmeg! Kivel nem futunk össze, miközben ülünk a lépcsőn és iszunk? Karesszal! Ami - most nem részletezem - több mint durva. Majd Andi megmerevedett a részegségtől, de nem volt gáz, csak kicsit féltem, hogy valaki rámászik még ma éjjel, meg hogy esetleg a másik család gyereke azt hiszi, hogy Andika rá akart mászni, de én tudom, hogy nem... Csak ezen így agyaltam, mint mikor tudod:

Jóbarátok:
Belép Rachel huga, Joey meglátja és aszongya:
- Na mi a heeeeelyzeeeeet?
Erre Rachel elé ugrik és aszongya:
- Neeeeee, vele neeeeeeee!

Na hát kicsit érthető lehetek, de gondolom ezzel a résszel itt most nem nagyon.

De leszek engedekmeddel folytatólagos.

Kulti, Beat Dis - geccccire jó volt, Flóra ügyes, Csigó pedig ezen a bolygón a legszebb faszi akit életemben láttam. Aztán megérkeztek Tamásék, jófej volt, csak állandó jelleggel előhozta, hogy mi van a Dávidálnevűvel, én meg pont hogy nem akartam rá gondolni, úgyis egész nap a fejemben van.

Ma jön haza a kis drága, sokat jut az eszembe, hiányzik nekem. Tegnapi nap nulla kontakttal telt, ami nem volt felemelően jó érzés nekem.

Ma este meg már dolgozik egyből. Sose látom újra.

Óááóááááóóóóááá, I must cry.

Hm? Ma még nem tom mi a program, de most húzunk minnyár Robihoz ebédre! Ez lesz a nem semmi.

ja, meg Páfránnyal álmodtam, valami nagyon nagyon durvát, mert jártunk újra, és valahogy nem volt jó, és sírtam, hogy nekem a Dávidálnevű kell, de ő nem ért rá sosem, meg közben meg erősnek kellett lennem, mert Páfrival jártam, és ő meg kedves volt, meg szeretett engem álmomban eléggé, én meg nem tudtam szeretni, mert az én szívem tyúkszar, ünnep van ha érzek. Szóval nagyon fura volt meg zavaros és tele volt érzelmekkel, éreztem minden érzelmet álmomban, régieket, újakat, bánatot, szerelmet, boldogságot, gyötrelmet, mindent. Durva volt.

Aztán Andival reggeli, míg Bazsika aludt. Ja kemény, 3an aludtunk a szobámban, a Gerinél meg a csaja, szóval voltunk itthon páran az este.

Aztán Andi elment, Bazsi elment, én meg maradtam.