Máma. Andival mindenütt, Anyunál, kaja, könyvtár, Terranova, dokibácsi, egészséges vagyok mint a makk, aztán haza, és tudod, mondok én valamit. Ez amolyan példabeszéd, ami jelenleg arra a szitura is ráültethető, amiben éppen vagyok, vagyis amibe ma kerültem.
Nos. Van olyan, hogy szívvel lélekkel tanulsz egy vizsgára. Lemondassz minden bulit, minden programot, és csak a vizsgára készülsz. Majd eljön a nagy nap, hogy megmérettess, és...... és megbuksz. És akkor végigfut az agyadon, hogy basszameg, minek tanultál, mnek kurtad el rá az idődet, minek mondtál le minden jó programot?!... felesleges volt az egész. És tudod mit? Nem. Tanulni soha sem felesleges. Hát ennyi.
Aztán itthon meg készültem, aztán indultam be a stúdióba. Misi bent volt vagy 10 percig, Tamás is bent volt, meg Ildivel felvettük ami hétfőre kellhet, amig mi szakkolizunk.
Az adás fasza volt, aztán hazajöttem, és csak a szombatot várom, vagy semmit.
2006.10.13. 00:10 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr556359601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
