Amúgyis folyamatos jelleggel basz az ideg, de még kell ezt tetőzni, hogy pl Gerivel vérre menő harcot vívok, hogy bassza meg, és nyomtassa már ki az adásmenetet, aztán Bazsi aszongya, hogy hopp, most találkozunk félóra múlva, én meg egyszál lófaszban fetrengek a gép előtt, és keresek dolgokat, vagyis sehol sem vagyok. Mondom jóvan, találkozzunk, erre én ezerrel elhúzok fürdeni, Gerit végleg likvidálom - kilátásba helyezve ezáltal egy életfogytoglant - kinyomtatom az anyagot, ezerrel felöltözöm, majd felhívom Bazsit, hogy hol van, és mondom neki, hogy jöjjön ide, a tőlem kb 10 percnyire lévő helyről, mert még nem vagyok készen, aszongya jó durcásan, hogy jóvan odamegyek bazmeg, rám kúrja a telefont, majd ír egy sms-t hogy mégse megyek, majd dumálunk. Hát igen, ez egy eljárás.
Ezenkívül, olyan rémisztően ambivalensek az érzéseim minden irányba, hogy ilyet még nem tapasztaltam magamon soha. Egyik pillanatban ölnék másikban ölelnék, nem tudom mi van velem - de bizonyosan felborult a hormonháztartásom. Ebben a korban esedékes. Majd helyre áll. Sok mindent átvészeltünk mi már együtt: a hormonális alapú ideggörcsöm és én.
Csók, Rinyapina - át is írom megint.
2006.10.23. 14:53 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr136359561
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
