Ma 11kor fel, majd kicsit összeszedtem magam, oszt utána mentem Bazsi bátyjához, megnéztük a Hófehért, aztán mentünk Nagyihoz, közben meg mindenki lemondta a házidogázást, úgyhogy ketten maradunk a projektre, ami a legrosszabb, ami történhet, mert mi ketten lógos kis köcsögök vagyunk, akik nem csinálják meg időben soha a beadandót, meg nem járnak be suliba, meg ilyesmi. Szóval mi ez a kaszt vagyunk. (Jó, tudom Bazsi, hogy most minnyár írsz egyet, hogy "kapd be mojli, mert csak te nem jársz be, én bejárok, úgyhogy kapb be, én stréber vagyok" - de tudod, én meg időben leadom legalább a beadandókat, szóval 1:1 - bruhaha!)
Aztán hazajöttem, szenvelegtem nagyon, nem vagyok máma oly jól.
Ezenkívül elővettem ma kb 3 év kihagyás után a József Attila kötetet, mert ma csak így bevillant ez a sor "Szoktatom szívemet a csendhez", és valahogy éreztem, hogy elő kell vegyem. És rájöttem, hogy én olyan pasit akarok, akivel iszonyatosakat lehet nevetni, ugyanakkor meg vehetek neki egy olyan képeslapot csak úgy, amin egy nagy szívecske van, és melléírhatok szerelmes verseket, és így kitört belőlem a szentimntalizmus, és jaj, olyan jó érzés volt.
Hát ennyi.
"Szoktatom szívemet a csendhez"
2006.12.02. 23:56 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr556359365
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
