Ú de kibaszott durva. Bazsival beszéltem telefonon, és nagy hévvel mesélt nekem valamit, és valahogy úgy érzetem, mint a kisgyerek, akinek véletlenül elszólják, hogy a mikulás nem létezik. Most mindegy, hogy miről volt szó igazábaól, de egyszerűen kitört belőlem a bőgés.
Aztán másfél órát beszélgettünk még, aztán már lenyugodtam, és kurva jót beszélgettünk, ilyen nagy lendületel, minden emléket és minden valaha megélt érzelmet felidézve, és olyan jó volt. Kösz Bázsai - ipszilonnal. De a big problem az még mindig áll, és ahogy előre felé nézek még állni is fog egy darabig. Ezzel van ki a faszom. Türelmes lény vagyok, ha érdemes annak lenni, de egyszer minden pohár betelik. És akkor majd micsinálok? Kinyírom magam, vagy mi a geci?
És a beszélgetésünk közben efféle hatalmas bölcseletek futottak bele a kagylóba.

"Ne csak szexuálisan kívánjam, hanem akkor már legyenek gyerekeink is. Arra vágyom, hogy legyen egy "másikfelem", akivel életem végig együtt vagyok, legyen 2-3 gyerekünk, de se több se kevesebb - ezt jegyezd meg."


Na megyek, holnap fel kel kelni, oskolába menni, megmérettetni, megszopattatni.