I love Budapest

Ma suli, Bazsit kísértem, előtte Múzeum Étterem, tornacipőben, bézból sapiban voltam, erre elénk lépnek mellényes, öltönyös elegáns faszik. Bazsival összesúgtunk, hogy na mi a geci, ide fix, hogy nem engednek minket be.

- Ebédelni óhajtanak?
- Nem, csak innánk egy kávét.
- Ó, kérem, azt most nem lehet, ebédidő van, most nem lehet kávézni.
- Kár.
- De van még itt a környéken 32 kávézó, menjenek oda.
- De mi ide akartunk jönni, mert éppen erről az épületről tanulunk.
- Ó, hát ha ez igaz, akkor máris megoldjuk a problémát, üljenek le ide.

Ruhatár baszki, full üres étterem, gyönyörű, elég puccos. Kávé 1200 Ft. Mi 50 ft-s gépi kávéhoz szoktunk, ez mindössze csak a 24szerese volt. Aranyélet!

Aztán suli, Esztivel tök jót beszélgettünk, úgy bírom, jófej, meg jót lehet vele beszélgetni. Bent volt egy másodéves kiskölök is, és röhögtünk így nagyon. Aztán Bázsai be, én meg el, mert Áandrejával találkoztam a Deákon. Mentünk shoppingolni, én  meg már agyfaszlobot kapok a sok istenverte embertől, mindenki tirpák, mindenki öli a másikat, hát bazmeg, fasznak vásárol, ha nem szeretettel teszi.

Na aztán Vörösmarty tér, Gabesz, Lini, Gergő, Karcsi meg egy srác, no meg én. Forraltborozás, dumálás, nevetés, megfagyás, aztán Astoriára séta, majd Lini áldott anyukája hazahozott engömet meg az átfagyott testem. Tástádán a tástám.
Egész életemben mostantól kezdve, ha meghallom azt a szót, hogy "test" mindig eszembe fog jutni Tereskova Testeden a testem című hatalmas slágere.

Aztán most itthon vagyok, toltam tonhalsalátot, mert az jó az nekem.

Ja, megbuktam ifóból, de ezek ellenére, egész zsírul állok, hála az én messzeföldön híresen éles észjárásomnak és a lehengerlő személyiségemnek. Vagyis kb van két 5ös, három 4es és egy kettes. De van még két tárgy, ami UV még, meg egy amiből még vizsgázom januárban. I'm a hero.

Na, csövi.