I love Budapest

Adott egy szituáció, melyben egy  ismerősömmel nagyon hevesen vitázunk éppen. Erre csörög a telefonom, és az ismerősöm mondja, hogy "ne ijedj meg, de lehet, hogy az exem az". Felveszem, tényleg az ex az. A beszélgetés a következő kellett volna hogy legyen.

Én: Tessék.
Ex: Szia, tudom, hogy veled van az ismerősöd! Add léci!
Én: Nem adom, mert valószínűsíthető, hogy azért nem vette fel eddig a sajátját, mert nem akar veled beszélni.
Ex: De adjad.
Én: Mért miről akarsz vele beszélni? Hogy kivel hogy dugtál tegnap? (ez a provokációs rész)
Ex: Semmi közöd hozzá!
Én: Éppen erre akartalak rávezetni, SEMMI KÖZÖM a dologhoz, úgyhogy soha a büdörskurvaéletbe engem ilyennel ne hívjál föl.

De én egy szelíd ember vagyok, és átadtam a telefont az ismerősömnek.


Na de hogy mi volt tegnap!
Andikával dumálgattam elég sokat, meg kicsit pakolásztam is itthon, aztán mentem be a stúdióba, hogy felvegyünk ezt-azt adásba. Bent volt Gergő, segített összerakni a rendszert.. höhö, vagyis ő rakta össze egyedül, de aztán jött Gabesz, meg Józsi segítségnek. Aztán sikerült felvenni az anyagot, minden jó lesz. Aztán ittunk sok sört, ami jó volt nekünk, aztán jött be Bázsai, dumálgattunk, hogy miken kellene változtatni a rádióban, meg hogy mit hogyan miért kéne, és hogy lehetne megcsinálni. Sok fantáziát látok a dologban, de valahogy nem érzem magam eléggé motíváltnak mostanában, pedig tudom, hogy nagyon akarom. És most hogy dumáltunk, sok ötletről, így újra azt gondolom, hogy kurva sok lehet még ebben, és ez jó.
Aztán indultunk haza, kajáltunk, aztán meg nálunk aludt a Bázsai, és nagyon jófej voltam tegnap is - jó szokás szerint, röhögtünk, aztán meg death és alvás. Ez a gyerek meg korán kelt, így nekem is fel kellett kelnem, gyűlöllek Bázsai. De nem baj, mert visszafeküdtem.