I love Budapest

Na az van, hogy én így látásból ismerek egy sötétmúltú bringát, aki egy napon írt nekem egy ímélt, hogy kell neki az én számom, mert hogy beszélni akar velem. Én megadom. Ő felhív. Kihangsúlyozom, hogy felismerem az utcán, de talán még sosem beszéltünk. Egyik ismerősöm ismerőse. Aszongya nekem a telefonban, hogy ő talpraesett, jó kommunikációs képességű lányokat keres, és hogy ő tudja, hogy én ilyen vagyok. Először is: mi a fasz? Ki vagy te? Mit tudsz? Igen, valóban rendkívül életrevaló és talpraesett vagyok, de te nem ismersz. És már csak ebből az indításból úgy felhúztam magam, hogy még. Aszongya, hogy valami reklámos témáról van szó, és hogy munkalehetőség, és hogy sok a pénz benne. Na baszki, még tovább hergel. Ilyen még a mesében sincs, annyira átlátszó, és én belül a kis lelkemben egyre támadóbb jellegűvé váltam volna, de hallgattam, had mondja végig. Azt kéri, hogy találkozzunk személyesen, és akkor ő elmondja, hogy miről van szó. Holnap találkozzunk!
Mondom jól van. De sajnos én mindenkinél durvábbb emberismerő vagyok, mindig mindenkin és mindenen átlátok, tudom, hogy ki mit miért csinál, mért viselkedik úgy ahogy. Rettentő rémisztő ez néha - főleg mert úgy látom, hogy az emberek között igen kivételes csak a talpraesett, jószándékú ember, elegendő értelmiképességgel... -, de mindenkit kiismerek egyetlen pillanat alatt. És tudom, hogy ez a kislányka ez át akar kúrni. Vegyek meg 150 ezerért krémeket, és majd még drágábban el lehet adni, és ha nincs pénzem erre, akkor vegyek fel bankból hitelt. Hát a szíven baszott, jó édes kurva anyád rézzel kivert lúgköves picsáját ne vegyem fel? Na mindegy. Most nem tudom felhívjam-e, hogy nem megyek, sorry, mert hallottam, és tudom, hogy átkúrsz, nekem meg túl sok az eszem ehhez és hát mint tudjuk, az idő pénz, ne lopjuk egymás idejét kicsim, vagy pedig menjek el, mint a medve a nyuszikához - jó alaposan felhergelve -, hogy baszd meg a fűnyírot, kurva nyuszika! Lehet, hogy az utóbbit csinálom. Igazán rühelletesnek találom az ilyen viselkedést. Valaki ostoba, és beszáll egy ilyenbe, aztán csak a szopás, az marad, és másokat is bevonni kényszeresen, mindent leszarva körülötted. Kb az ilyen vallási, szélsőséges esetek zajlanak így, vagy te ártatlan kis nyomorult ostoba pondró, és depressziós vagy, és akkor majd a baszova-lófaszova vallás az majd megment. És ez még egy dolog, de minden áron rá akarsz venni mindenkit, arra, hogy úgy higyjen, ahogy te, és ha nem, akkor fakjú, és anyád-apád leszarod, oszt helló, mész az utcára, hogy Gipsz Jakab vagyok, lábbal festettem ezt a képet. Hát na. Hát na. Tudom, hogy elszaladt velem a ló, de ez felhúz engöm.