A fáradtság egyik legdurvább szintje, amikor fekszem a szőnyegen és nézem a Jóbarátokat (zsinórban a hatodikat), és csak azért nem állok fel, és csak azért nem vetkőzöm le és csak azért nem rántom le az ágytakarót az ágyamról, mert olyan kibaszott fáradt vagyok, hogy meg se bírok mozdulni. De most már kénytelen leszek, ha már egyszer a klaviatúráig feltápászkodtam, akkor már nem álhatok meg félúton!
2007.08.01. 00:22 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr716358369
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
