Na. A randi. Csak már beszélni se merek róla, kijött belőlem az idióta. Mi más jönne ki belőlem baszki, ennyi köcsög után? Na lényeg a lényeg, burokban a sztori, ami egyébként kurva régi ügy, szép volt, tán igaz se volt. Na szóval régebben volt ez a gyermek, akinek egyelőre nem lesz neve, de aztán persze lehet, hogy egyáltalán nem is lesz, és nagy lényegtelen epizód marad ez a bejegyzés, szóval ő egy réges-régi barátom jó barátja. Azt nem tudom, hogy még most is barátok-e, de gondolom igen. Lényeg a lényeg, hogy én egyszer egy elvetemült sár-részeg pillanatomban kicsit összehenteregtem ezzel a fiúkával egy házibuliban. Ez volt kábé 5 éve. Ó baszki, inkább 7... Faszom.. telik az idő. Ez az összekeveredés nekünk igen jó volt akkor, de valahogy már nem is emlékszem, hogy egyáltalán valaha is akartam volna ettől a sráctól komolyabbat, szóval asszem nem, de igazán kedveltem őt, meg nagyon jófej volt, és vicces, és helyes, belevaló, és kedves, és minden pozitív (most jut eszembe, akkor mi a faszt parázom?). Szóval bírtam.
Aztán valahogy az ő és az én közös barátunk kilépett a képből, és mivel a randi-fiúval csak az ő jelenlétében találkoztam (de olyan szinten, hogy amikor mocsaras részegen henteregtünk, közben mellettünk aludt ez a srác), így valahogy ő is vele tűnt el a napjaimból. Nem éreztem a hiányát. Nem is nagyon juott eszembe. Néha megnéztem fent van-e a wiwen, vagy valami, de csak kiváncsi voltam mi lett belőle. De nem volt fent. És most nem rég regisztrált. Na mondom, megnézem már! Meg is néztem, még mindig helyes, magamban az volt, hogy hú, tényleg, egyszer ő meg én...volt valami ilyesmi... Meg hogy milyen jófej volt blabla, és én le is zártam ezt a dolgot, hogy láttam mi lett belőle, ok, ennyi.
De ő írt nekem. Nem láttam évek óta. Igazán örültem neki! Mondta, hogy találkozhatnánk egy sörre, meg beszélgetni! Na felvirult a búrácskám! De ugyanakkor meg rám tört a sok para, hogy mi a tosz? Én még sosem találkoztam vele kettesben, és mi van ha akar valamit, és mi van ha nem? És mi van, ha megint rákúrok, mint mindig? Én már egyből csak arra gondolok, hogy valami gebasz lesz, hogy vagy az lesz, hogy rám kattan, én meg utálni fogom, vagy fordítva, vagy hogy lepattint, vagy akármi, és akkor mit írjak neki vissza????
És akkor írtam neki, kedves voltam, meg jópofa, mert ilyen vagyok, ez ellen nem tudok mit tenni (remélem érzed, hogy ehhez már kár is hozzáfűznöm bármit is), és akkor ő nem írt vissza egy napig, én meg itt adtam a balfaszt, hogy jaj, most mi lehet, jaj. Közben meg lehet, hogy nem érdekel az egész, vagy lehet, hogy szuper lehetne, vagy lehet, hogy akármi lehetne, vagy semmi. Lényeg a lényeg, megadta a számát, és mondta, hogy ő nagyjából ráér mindig. Én meg visszaírtam neki az én számomat. Fasznak agyalok ennyit! de már annyi kudarc ért, hogy már több ne érjen. Nem várok én semmit most már, tényleg SEMMIT, csak több kudarc... - az ne legyen.