Mucibogarak! A mai álmom is magasan viszi a pálmát. Azt álmodtam, hogy a kecskeméti TENGERBEN (?????) egy óriási, város nagyságú hajóval utaztunk. De ilyen Titanic-szerű volt. És Andika is ott volt, meg persze egy csomó más ember. És egyszercsak jött egy kurva nagy szökőár, és felborult a hajó és el akart süllyedni, és akkor mindenkit menekítettek ilyen csónakokba. Én Andikával bele estem a tengerbe, és én elkezdtem pánikolni, hogy fent maradt a táskám a hajón, abban volt a telefonom, meg minden iratom, meg a lakáskulcsom. Teljesen kiborultam (háhá, a szó minden értemében), és a vízben egy mentő csónak felé vettük az irányt. Bele kapaszkodtunk, és kivittek a partra. Kecskeméten valami magas épületbe kellett felmenni, mert jött még több szökőár, és úszott az egész város. És akkor belenyúltam a zsebembe, és megtaláltam a mobilomat, az iratimat és a lakáskulcsomat is, és akkor nagyon megkönnyebbültem. Jöttek a híradósok, én meg úgy kezeltem a dolgot, mintha csak egy esőben nagyon eláztam volna, és meséltem, hogy igen, fent voltunk a fedélzeten, és láttuk, hogy jön egy gigászi méretű hullám, és akkor mind elkezdtünk menekülni, be a csónakokba, sokaknak (akárcsak nekünk) nem jutott mentőcsónak, szóval mi csak odaúsztunk és az egyikbe kapaszkodtunk. Nagy ügy.

Most megyek az állásba elrendezni a papírokat, mert olyan munkám lesz, ahol a nagyika nyugdíját is támogatom, meg minden, amitől legális egy munka. Aztán hazarohanok, aztán megyek forgatni bálba, és úgy kirittyentem magam, hogy még. Csak az a baj, hogy kb 1 órája sütök két csirkecomobot a sütőben, de az istennek se akar elkészülni, mert túl sok vizet tettem alá, így egyelőre még csak főtt csirkecomb. Nekem meg lassan indulnom kéne, szóval asszem ma se lesz időm étkezni.