Azt álmodtam, hogy a Mormon egyház gyereket csinált nekem valami varázslattal, és egyszercsak azon kapom magam, hogy kinőtt a pocakom, és mindjárt szülni fogok. És akkor megindult a szülés, de egyáltalán nem fájt, sőt, kifejezetten úgy éreztem, hogy ilyen meditációs állapotban még nem is voltam, és semmi mást nem éreztem, csak a boldogságot. Megszületett a fiam, és egy gyönyörű kisbaba volt, és egyből olyan hihetetlen szeretetet éreztem iránta, hogy mikor felébredtem, könnyes lett a szemem, hogy ez nem is valóság volt...
Aztán valahogy kiderült, hogy nem is az enyém ez a gyerek, de minden áron bizonygattam, hogy én szültem az éjjel, és dehogynem az enyém. Aztán valahogy kiderült, hogy a Mormon egyház azért csinálta nekem ezt a gyereket, hogy odaadjam a  Barátok közöttből Nórának, akinek meghalt a fia (???) vagy adjam oda a Mamunak, hogy ne legyen egyedül (????). Nonszensz baszki.