I love Budapest

Van egy kis izomlázam. Azt nem tudom, hogy a tegnapi erobiktól vagy a teganpi táncitól, de van.

Na az volt, hogy végül szépen felöltöztem nagy nehezen, aztán találkoztam Dénessel, vele egyenest Drönkbe mentünk, csak előtte vettünk egy üveg borocskát. Aztán be a helyre, ott a pultos fiúcska meg is locsolt mocsadék undorító parfümmel, ilyenek ezek! Na ott volt a buliban Pintyike, Gabesz, Niki, Dénes, és Dani. Asszem ennyien voltunk. Na lényeg az, hogy (kinek látszol és kinek játszol) ment az iddog, én meg nem akartam nagyon beiszizni, mert hogy ugye ma volt sok dolgom. De kurva jó volt a buli, Gábor-napot is ünnepeltünk, jöttek mentek a körök, Berentzen, sörikék, fröccsök - én csak fröccsöztem, mert nekem nem jó most annyira a sörike, meg jobb nekem ha egyfélét iszom, ha nem akarok berúgni, és főleg ha nem akarok veszett módon másnapos lenni. Esemény eseményt követett, és úgy vettem észre, hogy elég ittas lett a csapat egy része igen hamar, még nyitás előtt elkezdtünk táncolni az asztalon, kurva jó zenék voltak, pont olyan, amilyenekre a legjobb nagy csapattal bulizni, régi jó kis bevált számok, sok nevetéssel, táncival, kurva jót beszélgettem Nikivel, annyira de annyira beszélgettünk! Aztán nem tudom hogyan esett meg az eset, de valahogy mintha elkezdtem volna a szimpátia jeleit küldeni Dani fiúnak, de ő is küldte nekem, és beszélgettünk Backstreet Boysról, meg mittomén mikről, de röhögtünk. Meg aztán közben mindenkivel táncultam, meg Danival is, mindenki nagyon fel volt dobva, pörögtünk nagyon. Aztán egyszercsak mindenki elszivárgott, és aszem a csapatból már csak hárman voltunk, Pintyike, Dani meg én. Pintyike összevissza mászkált mindenhova az ismerőseihez, mi meg borozgattunk az asztalnál. Aztán elindultunk, és itt már semmi sem volt kristálytiszta, csak az az egy dolog, hogy én ma már nem jutok haza, hanem Pintyinél alszom. És akkor nem nagyon emlékszem hogyan jutottunk el oda, és már csak arra emlékszem (folyt a pezsgő, mondtam: viszlát ezerkilencáz!!! nálam péntektől, vasárnap reggelig tart a szombat esti láz!), hogy ülünk mi a megállóban, Pintyike meg én, Pintyi dühös, Dani meg velünk szemben áll, és már nem is tudom mi volt, csak ez a kép így megvan előttem.
Aztán a buszozás már nincs meg, de nem is kell, mert nem volt túl hosszú. Dani hazakísért minket, és hát akkor már ő ott is maradt, és akkor aztán úgy hozta az élet, hogy egy ágyban aludtunk. Még kicsit dumáltunk, és arra emlékszem, hogy úgy éreztem, hogy én annyira de annyira józan vagyok, hogy be se vagyok csípve. Meglehetősen kellemesen aludtunk. Sokkal jobb férfivel aludni, mint nem férfivel. Háhá.

Aztán reggel indult az őrület úgy igazán! Szóval nekem a mai teendőim a következők voltak: 11re Andikáért menni a suliba, vele meg elmenni shoppingolni, aztán elmenni a kibaszott Turtúrába, ahol megint elbasztak valamit persze, aztán kellett volna mennem a könyvtárba visszavinni a könyveket, délután meg tornácska. Na most úgy kezdődött, hogy reggel fel, ébresztő óra ébreszt, Quimbyre kelek. Dani még alszik, én is aludnék még igazából, Pintyike is hulla. Na akkor mondom magamnak, hogy még fél óra az jár nekem. Járt is. De egyre jobban fájt a fejem, szomjas voltam, Danival azt hiszem egy liter vizet élből megittunk, aztán jött Julcsi, adott Advilt, ami csodát tesz, aztán elkezdtünk dumálni mindnyájan a tegnap estéről, kurva vicces volt, iszonyú sokat röhötgünk, de ilyenek voltak pl, hogy Pintyő nem tudta mitől fáj a háta. És érezte, hogy nagyon fáj neki. De nem emlékezett, hogy mitől. És akkor felhúzza a pólóját hátul, hogy látunk-e valamit, erre Dani aszongya: anyád, egy zsír új halálfejes tetkó!!!! - Hát aszittem meghalok, úgy röhögtem.

Aztán éreztem, hogy én nem tudok felkelni, nemlátok, szédülök, fáj a fejem, szomjas vagyok, éhes vagyok, meghalok. És akkor félve írtam Andinak egy sms-t, hogy picim, gyere ide inkább. És olyan kurva jófej volt, és jött, és akkor ő is kicsit átvette ezt a másnapos fílinget, és szakadtunk a röhögéstől, már nem is tudom mik voltak, de annyira nevettünk, és akkor mi ott feküdtünk az ágyban egyszál lófaszban 3an, meg Andika egy fotöjben, Julcsi a gépnél, és akkor mentek a sztorik. De ilyenek, hogy anyukám engem csak olyan emberekkel enged el bulizni, akik az ismerőseim a wiwen, mert nem szereti ha idegenekkel mozgok. Szóval meglehetősen idióták voltunk, meg nyomik, meg bomlott elméjűek.

Aztán sajnos, mivel egyszer minden vasárnapnak végeszakad, menni kellett. És én hullakészen neki indultam Andikával a világnak, ne tudd meg, szegénykém jó alaposan rákúrt velem, vett nekem enni, meg húzott kb maga után, de egyszerűen már annyira jófejek voltunk, nagyon erősen übereltük magunkat, pedig azért az nem egyszerű, és sziporkáztunk. Hát amennyit ma nevettem, azt a mennyiséget kötelezővé kéne tenni, akkor itt nem lenne baj. Meg ahogy a két anti-csillagok háborújás lány (egyikünk se látta soha egyik részt sem, és egymás közt csak úgy emlegetjük, hogy az UFO-s film) kielemzi Yodát, azért megért egy misét, szóval lényeg az, hogy halálosan sokat nevettünk. Meg Andi aszongya nekem: Te olyan szép vagy, hogy meggörbül a tér körülötted.

Aztán hazajöttem, megfagytam, mit van még mindig tél????? Aztán végül sehova se mentem, inkább döglöttem. Hát ezért szoktam úgy alakítani az életemet, hogy ha bulizom, akkor másnap ne legyenek fontos elintéznivalók, mert képtelen vagyok elintézni. Szóval minden megy át holnapra, de pluszba jön még, hogy végre a másik konzulensemmel is konzultálhatok, úgyhogy lesz itt nagy fainság.