"Miközben forró üdvözletemet küldöm minden Tibetben élő tibetinek, megosztanám velük gondolataim. 1. Idén március 10-e óta diáktüntetéseket láthattunk Tibet szinte minden részén, mi több, még szárazföldi Kína néhány városában is demonstrációkra került sor, amelyek a tibetiek régóta elfojtott fizikai és lelki gyötrelmeinek kitörései, s a tibeti nép jogainak elnyomása elleni mély megbántottság érzését tükrözik, a vallásszabadság hiányának és az igazság szakadatlan eltorzítására való törekvésnek a kifejeződései, mint például annak hangoztatása, hogy a tibetiek úgy tekintenek a Kínai Kommunista Pártra, mint az "Élő Buddhára" ultra-baloldali, hán soviniszta ízű állítás. Komolyan elszomorít és aggodalommal tölt el, hogy a tibeti nép vágyainak békés kifejezésre juttatásának elfojtása érdekében fegyvert használtak, ami elégedetlenséget váltott ki Tibetben, sokak halálához, még több áldozathoz, letartóztatásokhoz vezetett. Az effajta elnyomás és szenvedés igen szerencsétlen és tragikus, ami könnyeket fakaszt minden együttérző emberből. Magamat mégis tehetetlennek érzem az ilyenféle tragikus események nyomán. 2. Imádkozom minden tibetiért és kínaiért, aki életét vesztette a mostani válság során. 3. A Tibet szerte lezajlott tüntetések nem csak ellentmondanak, hanem szertefoszlatták a Kínai Népköztársaság propagandáját, mi szerint néhány "reakciós" kivételével a Tibetiek többsége gazdag és elégedett életét él. A tiltakozások teljesen világossá tették, hogy Tibet három tartományában, U-tsang-ban, Kham-ban és Amdo-ban a tibetieknek azonosak a vágyaik és reményeik. A tiltakozások azt is nyilvánvalóvá tették a világ számára, hogy a tibeti kérdést nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. Ma még egyértelműbb, hogy megoldást "a tényeken alapuló igazság" révén kell találni. Azoknak a tibetieknek a bátorsága és tiltakozása, akik a tibeti nép átfogó érdekeiért kinyilvánították mély aggodalmukat és reményüket rendkívül dícséretre méltó, hiszen a világ elismerte és támogatta szellemiségüket. 4. Igen nagyra tartom azoknak a tibeti kormányzati tisztviselőknek és kommunista kádereknek a cselekedeteit, akik tibeti önazonosságuk elvesztése nélkül tartást és értékválasztó magatartást tanusítottak a válság során. Arra kérném a Tibeti Párt kádereit és kormánytisztviselőit, hogy ne csak saját személyes előnyeiket keressék, inkább tegyenek meg mindent azért, hogy megóvják a tibetiek átfogó érdekeit, úgy, hogy a tibeti nép valódi véleményét közvetítik pártelőljáróik felé és elfogulatlan iránymutatást adnak a tibeti népnek. 5. Elnökök, miniszterelnökök, külügyminiszterek, nóbeldíjasok, parlamenti képviselők és aggódó polgárok a világ minden részéből világos és erőteljes üzenetet küldtek a kínai vezetésnek, követelve a tibeti nép elleni kemény büntetőintézkedések azonnali beszüntetését. Mindannyian arra ösztökélték a kínai kormányt, hogy kölcsönösen előnyös megoldást keressenek. Meg kell teremtenünk a lehetőséget ahhoz, hogy erőfeszítéseik pozitív eredményt hozzanak. Tudom, hogy provokációknak vannak kitéve minden szinten, ám fontos, hogy fenntartsuk erőszakmentes gyakorlatunkat. 6. A tibeti hatóságok hamis vádakkal illettek engem és a Központi Tibeti Adminisztrációt, azt állítva, hogy mi voltunk a felbujtói és szervezői a legutóbbi tibeti eseményeknek. Ezek a vádak teljesen alaptalanok. Számos alkalommal kezdeményeztem egy független és tiszteletreméltó nemzetközi testület fölállítását, amely alaposan kivizsgálja az eseményeket. Bizonyos vagyok abban, hogy egy független testület képes az igazság megállapítására. Ha a Kínai Népköztársaság bármilyen alappal vagy tényekkel rendelkezik, amelyek vádait alátámasztják, a világ elé kell tárniuk. Vádaskodni nem elég. 7. Tibet jövője érdekében úgy döntöttem, hogy a Kínai Népköztársaság keretein belül keresem a megoldást. 1974 óta őszintén követtem a kölcsönösen előnyös Középút Megközelítésmódját. Az egész világ tudja ezt. A Középút Megközelítésmódja azt jelenti, hogy minden tibetit ugyan olyan kormányzás illet meg, mint amilyet a Nemzeti Regionális Autonómia és minden erre vonatkozó előírás biztosít, önkormányozás és teljes önrendelkezés, kivéve a külkapcsolatok és a nemzetvédelem kérdését. Ugyanakkor a kezdetek óta azt mondtam, hogy a Tibetben élő tibetieknek joguk van ahhoz, hogy a végső döntést maguk hozzák meg Tibet jövőjéről. 8. Az Olimpiai Játékok megrendezése idén nagy büszkeséggel tölti el az 1,2 milliárd kínait. Kezdetektől fogva támogattam a pekingi Játékok megrendezését. Álláspontom változatlan. Úgy érzem a tibetiek nem akadályozhatják a Játékokat. Minden tibetinek joga harcolni szabadságáért és jogaiért. Másrészt haszontalan és egyáltalán nem segít senkinek ha gyűlöletet keltünk a kínai népben. Ellenkezőleg, bizalmat és tiszteletet kell szívünkben támasztani azért, hogy harmónikus társadalmat alkossunk, amit nem emelhetünk erőszakra és megfélemlítésre. 9. Harcunkat a Kínai Népköztársaság néhány vezetője, s nem a kínai nép ellen vívjuk. Ezért nem adhatunk okot félreértésre, nem tehetünk olyat, ami árthat a kínai népnek. Még ebben a nehéz helyzetben is számos kínai értelmiségi, író és jogász Kínában és a világ többi részén együttérzésüket nyilvánították és szolidarításukról biztosítottak bennünket, cikkeket írtak és felajánlásokat tettek. Nemrég, március 28-án felhívást intéztem a kínai néphez, bárhol éljenek is a világon,amelyről remélem hallanak és olvasnak. 10. Ha fennmarad a jelenlegi helyzet Tibetben, komolyan aggódom, hogy a kínai kormány még nagyobb erőket vet be a tibeti nmép elnyomása érdekében. A tibeti nép iránti erkölcsi elkötelezettségem és felelősségem miatt számos alkalommal kértem a KNK illetékes vezetőit, hogy haladéktalanul szüntessék meg az elnyomást egész Tibetben és vonják ki felfegyverezett rendőrségüket és csapataikat. Ha felhívásom eredményre vezet, magam tanácsolom a tibetieknek, hogy minden tiltakozóakciót szüntessenek be. 11. Kérem a Tibeten kívül, szabadságban élő tibeti társaimat, legyenek különösen éberek, amikor a Tibetben zajló fejleményekkel kapcsolatos érzéseiknek adnak hangot. Nem bonyolódhatunk semmilyen olyan akcióba, amelynek akár a legáttételesebben köze van az erőszakhoz. A legsúlyosabb provokáció esetén sem engedhetünk legértékesebb és legmélyebb értékeinkből. Szilárd meggyőződésem, hogy az erőszakmentesség útján járva sikert érhetünk el. Elég bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy megértsük, honnan származik, mi a forrása az irántunk áradó példanélküli vonzalomnak és támogatásnak. 12. Mivel Tibet ma gyakorlatilag elzárt a világtól és a nemzetközi média nem juthat be, kétlem, hogy üzenetem eljutna a Tibetben élő tibetiekhez. Mégis reménykedem abban, hogy a média közvetítésével és szájról-szájra adva többségükhöz eljut. 13. Végül megismétlen és ismét arra kérem a tibetieket, gyakorolják az erőszakmentességet és ne térjenek le erről az útról, bármilyen komolyra is fordul a helyzet. a Dalai Láma Dharamsala 2008. április 6."

Kedves Láma Úr! Soha életemben ennél tisztábban még nem láttam a helyzetet ebben az ügyben. Csak egy, egyetlen egy picike kérdés maradt bennem (és most, kérem, engedje meg, hogy magamat idézzem): Tibet-e fel-e szabadul-e, ha kigáncsolják azt a szerencsételn kerekesszékes olimpikont, aki a lángot viszi?

legalabbis ELgancsoljak :)

de neeem, mert a tolószékből gáncsolják ki, érted már? :) a futót, na, őt elgáncsolják! :)