Mért nem lehet az, hogy mindenki éppen annyira vágyjon a társaságomra, amennyire én az övére? Mért nem lehet ezt? Mért hiszik azt ismeretlen kislányok, hogy azért, mert volt hozzájuk két kedves szavam, akkor már barátnők vagyunk? Ma olyan taplónak érzem magam, de utálom ezt az érzést, mikor szét akarnak szedni. Vagy mikor valaki irigy arra, hogy van nekem Bazsika, meg Andika, pölö. Meg utálom, mikor valakinek mondom, hogy megyek valahova, és élből mondja, hogy hu dejó, megyek én is. Ne gyere bazmeg! Ha én Andikával megyek vásárolni, akkor ne érezd magad megsértve, hogy nem hívtalak el, és főleg ne gyere el csak úgy, és még nagyobb extra főleg ne csodálkozz azon, ha a te számodra teljesen érdektelen, felszínes, csajos vihorászásba csöppensz. Mért tudom én kristálytisztán, hogy mikortól vagyok tolakodó? Mért nem nyaggatok senkit halálra? Mért nem akaszkodom rá senkire?????? Faszooooom, kurva emberek, akkora lúzerek vagytok mind, agyam eldobom, és még csodálkoztok, hogy nincsenek barátaitok, és minden kibaszott estéteket otthon töltitek!!!! Váh, de utálok mindenkit most!
Holnapra elmúlik.
2008.05.14. 21:33 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr236357257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
