I love Budapest

Szóval az van, hogy nem nagy nehézség a számomra, hogy félretegyem a tényt, hogy sokan hallgatnak (nem mintha mondjuk egycsilliónál többen valaha hallgatták volna a régi műsorunkat), de azért hiába is csak Levi és én ültem a stúdióban, attól még nekem egy szintet el kellett érnem. Szóval ha nem is a közönségnek, de magamnak és a rádió vezetőségének nyilván meg kellett felelnem, és épp mondjuk egy szerencsés eset az, amikor nekik is, magamnak is, és még pluszban a hallgatóknak is megfelelek. Egyelőre nem tudom, hogy sikerült-e, de nagyon remélem.
De kezdjük az elején. Megérkeztem, felmentem, leszartak kábé, eltekintve az egyik ottani pasitól, aki kicsit megdobbantotta a szívem, de egyébként már meglehetősen régóta benne van a tudatomban, és kicsit beszélgettünk, és olyan édes volt, mert mikor elment, mind két keze csuriban volt és mondta, hogy hajrá. Asszem ekkor vesztem el. Meg egyébként is migréngörcsöm volt, nem láttam, nem hallottam, szóval nem volt annyira meg a komfortérzet.
Aztán megkaptam az adásmenetet, nem nagy ügy, tényleg nem nagy ügy, az első körben nem is volt gond, de még a második körben sem, sőt, a harmadikban sem, de a negyedikben éppen mielőtt megszólaltam volna, akkor mondta Levi, hogy valamit, amiről én azt gondoltam, hogy ajánlani fogok, azt ne ajánljam. És beng, adás. És akkor jött a blackout, meg az eső, és kicsit összegabalyodott a nyelvem, plusz az agyam, és akkor egyet-kettőt hebegtem és habogtam, de nem volt gáz, mert kijöttem belőle, mint mint mint... mint kacsa a nokedlit.
Aztán a leguccsónál már megint helyre állt minden, és újra jó volt, aztán Levi is kedves volt, meg aztán már mindenki kedves volt, és az ügyvezetőbácsi meg a főszerkesztőbácsi beszélgettek velem, és kérdezték, hogy ráérek-e a menni VOLT fesztre, mert akkor lehet, hogy lehet...
Meg azt mondták, hogy meglehetősen jó voltam, és ez csodálatos, de jobb ha nem táplálok hiú lepényhalakat egyelőre. Elsején minden kiderül. Mindenki derül.
De holnap újra megmérettetek, megyek ugyanis a videovágói állásra. Hajrá hajrááááá!

Moira: És kösz, hogy felvetted kazira, de a barátaim felvették mp3ban.
Andi: A barátaid? Nem én vagyok a barátaid baszki?

Moira: És akkor kérdezték, hogy a Soundra vagy a Voltra mennék-e velük, ha úgy alakul.
Andi: Erre elkezdted vakarni a kezed, hogy igen igen, de a sziámimat most szedték le, és sajnos vissza kell varrni.
Moira: Te vagy az én töppedt ikerszarkómám.

Szóval jó volt, de természetesen nem érzem, hogy elég jó lettem volna, vagy hogy egyáltalán bármit is megmutathattam volna magamból. De azért az biztos, hogy sokaknál jobb voltam, még úgy is, hogy az ajánlót gyakorlatilag kómában mondtam fel, és bírtak engem a bentiek és én is megbírtam őket mondjuk, mert jófejek voltak. Szóval nagyon jó lenne, ha menne, és jó lenne ha mennék. Meglássuk. Minden esetre nagyon izgis volt és nagyon tanulságos. És köszi, hogy olyan jófej voltál, hogy hallgattad, meg hogy írtál! Pénteken Ildike jön, úgyhogy neki is erőteljesen lehet majd írni :)

Csákódákóóó