I love Budapest

Az álmodtam, hogy valahova nyaralni (vagy sielni) mentem, egy olyan csapattal, ahol nem simertem senkit. Elkezdtem beszélgetni pár arccal, és egyszercsak a nagy bemutatkozásban elértem egy sráchoz, akivel azonnal egymásba szerettünk. Az ő barátai elkezdték viccesen gúnyolni, hogy mért fogod a kezét annak a lánynak (nekem), mikor van barátnőd? Közben persze mind ketten tudtuk, hogy ez valami elképesztő, de tényleg egymásba szerettünk. Aztán valahogy elsodródtam tőle, és többé nem találkoztunk. Nagyon szomorú voltam, de tartotta bennem a lelket az, hogy ha mi egyszer összetartozunk - már pedig összetartozunk -, akkor még biztosan összehoz bennünket hamarosan a véletlen. Arra emlékeztem egyedül, hogy Petra barátnőm bátyának a haverja és Oszkárnak hívják (??). Futottam az Iwiw székházba (???), és a recepción kértem a portást, hogy engedje meg hogy megkeressem ezt a srácot. Szó nélkül megengedte, és közben féltem, hogy egyre inkább elfelejtem a nevét, sietnem kellett nagyon. Aztán valahogy meglett, és kiderült, hogy ő az iwiw magyar hangja (??), tehát amikor az iwiw weboldal beszél, akkor az az ő hangján megy. A portás mondta, hogy ezen meg ezen a számon tudom elérni, ezen meg ezen a melléken. Hívtam is sebtiben. Valaki más vette fel, mondtam hogy Oszkárt keresem. Erre mondja a faszi, hogy Oszkár éppen nyelvvizsgázik a szomszédos szobában Bélánál (akinél többekközt államvizsgázom kedden), majd hívjam később. Aztán elkezdtem egyre jobban elfelejteni a nevét, és pánikoltam, hogy soha többet nem találom meg, pedig végre beleszerettem valakibe! Aztán miután felébredtem és félálomban voltam, csak az járt a fejemben, hogy milyen jó volt szerelmesnek lenni, és milyen jó volt, ahogy ez a srác csak ült mellettem, engem nézett, mosolygott, és közben fogta a kezem.